A Szimbiózis Napok rövid története
 A ’Szimbiózis Napok 2007’ elnevezésű kulturális antropológiai fesztivál 2007. május 11-12-én kerül megrendezésre. A tavalyi teltházas rendezvénynek a Kultiplex adott helyet. Idén a Kortárs Építészeti Központban (KÉK; VII. ker. Nefelejcs u. 26.) folytatódik a fesztiválsorozat, amely nem titkoltan a kulturális antropológia kortárs kutatási irányainak, folyamatainak és társterületeinek (így pl. a politikai, vizuális, gazdasági, ökológiai, pszichológiai antropológia, vagy a kisebbségkutatás, az etnológia, a szociálpszichológia, a szociológia stb.) elméleteivel és kutatóival biztosít találkozási lehetőséget a szélesebb közönség számára. Az antropológia mint viszonylag új tudásterület, és mint egykor a néprajztudomány távoli népekkel foglalkozó része, egyre több egyetemen oktatott tudományág.
A kétségtelenül növekvő érdeklődésre tekintettel a mostani szakmai napok immár nemcsak a kérdések és válaszok, eredmények és viták sokszínűségét mutatják föl, hanem azt a népszerűsítési szándékot is, amellyel az antropológusok szeretnék láttatni tevékenységük eredményeit, annak hasznát, százféle arculatát és alkalmazását is.
Az előadások némelyike azzal igyekszik számot vetni, miként van jelen, s amennyiben még nincs kellőképpen, hogyan lesz vagy lehet jelen az antropológia is a hazai intézmények és társadalom-megismerési területek között.
 A program szándékosan vállalja a határ- és rokon tudományterületek közelítéseinek, találkoztatásának feladatát. A kulturális antropológia mint diszciplína alkalmazási lehetőségeinek kérdései feszengetik immár azokat a diákokat is, akik (egyre többen, évente ötven-százötven diplomás alakjában) azt tanulják meg, milyen kultúrák együttélése tapasztalható hazánkban, milyen kultúrák közötti konfliktusok dúlnak szerte a világban, s mit kezdhet ezekkel a komplex kultúrák kutatója, mint megismerő és cselekvő érdeklődő, mint tanácsadó, mint az elmélet és gyakorlat határai között megoldásokat kereső specialista... A tudományterület új piaci szereplőként jelentkezik, ugyanakkor alig van néhány intézménye, s éppencsak befogadott státusza van az MTA intézményrendszerében is. Diákok és kutatók, pályakezdő értelmiségiek és a kultúra menedzserei egyaránt találkoznak azokkal a kihívásokkal, amelyek a társadalom többsége számára mint konfliktusok jelentkeznek, például az egyre növekvő számú idegen megjelenése, a kultúrák közötti viták és konfliktusok kérdése, vagy a rasszizmus, antiszemitizmus és cigányellenesség, az ökológiai problémák vagy a fejlődési-fejlesztési elgondolások.
 A rendezvény célja a kultúrakutatás kilátásainak szemrevételezése is, elsősorban arra koncentrálva, miként tudnának hatékonyabban kutatni és munkájukat a társadalmi kérdések mélyebb megismerésére koncentrálni az antropológusok, akik számára a drogfogyasztás, a nemi szerepek, a politikai szimbólumhasználat vagy a vallási közösségek nem mint kisebb-nagyobb tömeg megnyilvánulásai fontosak, hanem főként az egyének és a közösségek csoportjainak eltérései, békéi és háborúi, örömei és jelképei által kínált megismerési módok kapnak jelentést. A közösségeket, legyenek ezek klezmer zenészek, barlanglakó cigányok, droghasználó fiatalok, börtönlakó lelkek, graffiti-rajzolók vagy városvédők, mindig belülről próbálják megismerni az antropológus kutatók, mégpedig azt a szótárt, jelképtárt, értékrendet használva, amelyet a közösség tart fontosnak, s nem a kutató.
 Az idei program része annak a „mutatkozásnak”, amelyet az antropológusok immár többszáz fős közössége feladatának is tart. Munkájuk sokfélesége látható lesz a vitákon, könyvbemutatón, előadásokon, filmvetítéseken keresztül, s nem utolsósorban azon azokon a rendezvényeken is, amelyek a várossal, valamint Dél-Amerika és Tibet népeivel, az iszlámmal, a szomszédság és békesség kérdésével, az ökofalvakkal vagy a kortárs táncokkal, a ghánai divattal vagy a fejlődés kultúrájának fenntarthatóságával kapcsolatosak, középpontjukban a másság(ok) kérdésköreivel, a beláthatóság és egyeztethetőség esélyeivel.
|