Indián mesék - Jaime de Angulo kötete

            Mesék korszakai és divatjai, időszakos lelkesültségek Micimackóért vagy Babarért, később királykisasszonyokért vagy indián hősökért – szinte minden gyermek felhangoltabb és fogékonyabb korszakát végigkísérik. De valljuk be őszintén, mire a felnőttkor eléri korai határát, ez élményeknek és vágyvilágnak már gyakran csak töredékei maradnak…! Furfangos legények, ördöngős kocsisok, leleményes sündisznók vagy bátor nyulak apró sztorijai úgy enyésznek el az idő ködével, hogy legközelebb akkor csudálkozunk rájuk ismét, amikor cseperedő csemetéink polcára kerülnek a régi vagy új meséskönyvek…
            Az álmodozó hajlandóságú felnőtt még olykor szégyelli is egykori vonzalmát a tündérszép királykisasszony mesekönyvi illustrációja iránt, vagy bőszen tagadni igyekszik, hogy bármikor is elhitte Maugli félelmeinek indokoltságát Sir Khántól, vagy épp el-eljátszik szerelmes hónapjainak átfantáziált délutánjain a Kis herceg tudatos naivságát övező atmoszférával és naiv világképpel. Indiánokért rajongani ma már nem divat, szinte tudatos felnőttkor kell hozzá és az újkori Amerika népismerete, hogy önérzetes felnőtt a maga morális fennköltségében alklami érzelmi szolidaritást vállaljon a rezervátumokba kényszerített indiánok maradékainak mozgalmaival, demonstrációival. Az amerikai indiánok éppoly távol vannak, mint az inuit eszkimók, a mongol sámánok, a tibeti boncok vagy az új-guineai pápua emberevők. S dalkincsük, életmódjuk, meseviláguk éppoly ismeretlen immár, mint sokak számára a palóc paraszlányok, az orosz muzsikok vagy az afrikai boszorkányok életvilága.