„Kozsókos mefisztók” és „hazaszerető papok” - A csíki görög katolikus papság igazodás-kényszerei a Millenium évtizedében„Kozsókos mefisztók” és „hazaszerető papok” - A csíki görög katolikus papság igazodás-kényszerei a Millenium évtizedében

 Bevezetés
     A nagy 19. századi nemzetépítési folyamatokban részt vevő nemzeti egyházak híveinek, klérusának kulturális-etnikus-nyelvi sokfélesége sajátos konfliktushelyzetekhez vezetett. A nemzeti küldetéstudattal is azonosuló egyházak belső etnikus inhomogenitása nemzeti ellendiskurzusokat indukált. A 19-20. században a legérdekesebb példákat a magyarországi görög katolikusok kínálják, ahol a régóta zajló asszimilációs, nyelv- és nemzetváltási folyamat révén létrejött a magyar görög katolikusok markáns csoportja, akik több évtizedes küzdelmet folytattak a magyar szertartásnyelvű egyházmegyéért és magyarságuk legitimálásáért. A beregi, szatmári, bihari magyar görög katolikusokon kívül a távolabbi Székelyföldön a 17-18. században megtelepedett vagy letelepített románság egy részének asszimilációja is egy jelentős magyar ajkú görög katolikus népesség kialakulásához vezetett.

Görög katolikus székelyek
      19. század végére a Székelyföldön általánossá lesz, hogy a magyar nyelvűvé vált görög katolikusok nem értik a román nyelvű liturgiát, amelyhez az erdélyi román nemzeti mozgalom felerősödésével a balázsfalvi klérus minden egyházközségnél ragaszkodott. A székelyföldi értelmiség részéről ködös ellendiskurzus indul meg a „görög katolikus székelyekről" (vö. Pusztai 2005: 125-126), akiket a székely faluközösségek „oláhnak" tartanak. A „görög katolikus székelyeket" a nemzeti célokat szem előtt tartó értelmiség igyekszik kiragadni a román múlt stigmatizáló mocsarából, és még Szent István idején a keleti rítushoz csatlakozó magyaroknak vagy éppen besenyőknek tartják őket.
     Bár a rendies gondolkodású székelység a településeiken élő görög katolikusokat eredetük, birtokjogi helyzetük miatt továbbra is „oláhoknak" nevezte, a csíki sajtóorgánumokban rendre görög katolikus magyarokról beszéltek, akiket a román egyházi szervezet senyveszt, nemzetileg elnyom, megtagadván az anyanyelvi istentisztelet lehetőségét. A balázsfalvi egyházi vezetés által megkövetelt román nyelvű liturgia ellenére helyi szinten több székelyföldi görög katolikus lelkész magyarul prédikált, illetve a liturgiában is igazodott hívei anyanyelvéhez. Az erdélyi görög katolikus egyház vezetése, vállalva a román nemzetébresztés és -építés feladatát, támogatva a román nemzetiségi jogküzdelmeket, papjaitól a Székelyföldön is elvárta a román anyanyelv és liturgikus nyelv fenntartását, noha Balázsfalván is tisztában voltak a székelyföldi hívek döntő többségének magyar nyelvűségével.

A teljes szöveg letöltése...