Falupolitika – faluantropológiaFalupolitika – faluantropológia

            A hazai politikatudománynak nincs falutematikája. A politikatudomány területén dolgozó szociológus-közgazdász-filozófus szakemberek némelyike azonban megannyi területre vonatkozó tanulmányaival, elemzéseivel és prognózisával érdemben hozzájárult ahhoz, hogy a faluval (a polgári korszakokkal érvényesen elvégezhető összehasonlítás nyomán) mai, kortárs kérdésfelvetésekben lehessen foglalkozni. A magyar társadalom körülbelül kétharmadával-felével kapcsolatos tárgykörrel számos megközelítés és tematizáció úgy számol, mint időről időre fölvethető témakörrel. Hogy csak a két legutóbbi kutatáshullámot említsem: Laki László, Csite András, Kovách Imre az évezred-fordulón elvégzett áttekintései már inkább csak reflektáltak a rendszerváltás hajnalán szociológiai-társadalomszerkezeti dimenziókban tálalt Szelényi-vitára. Durván egyszerűsítve ez a vitatéma akkoriban a vállalkozás-, majd (paraszt)polgárosodás-, majd elszegényedés- és leszakadás-narratívák kutatási tárggyá avatásával összefüggésbe kerülve jelentkezett a politikatudomány szakirodalmában, helyenként belefolyt az agrártárca terveivel kapcsolatos szakvélekedésekbe, illetőleg az európai integrációs felkészülés kurrens agrárpiaci-ökológiai témaköreibe, kiegészülve a nyolcvanas évtized elejétől a helyi társadalmak tematikájával (Bőhm Antal, Táll Éva, Bódi Ferenc, Pálné Kovács Ilona és mások révén).
            Az alábbi falu-policy áttekintést a föntiek okán egy új tudományterület nézőpontjából igyekszem elvégezni. E terület a kulturális antropológia, s vele párhuzamban az európai etnológiai (és társadalomtörténeti, ill. mentalitástörténeti) kutatások tükrében is figyelemre érdemes gazdaságantropológia, amely a kortárs gondolkodásban egészségesen találkozik világgazdasági- és lokalitáskutatási irányzatokkal, fejlődés- és túlélés-stratégiákkal, tradíció-szabta normatív társadalomrajzzal, illetve a korszakos dialógusok között egyre inkább teret nyerő ökológiai antropológiai és turizmus-antropológiai teóriákkal. Mindezek diszciplináris áttekintése ezt a vállalkozást meghaladó feladat, de épp az interdiszciplináris szempont hangsúlyozása és a falu-tematika köztesség-jellege teszi lehetővé, hogy néhány érvényes kutatási aspektusra rá lehessen mutatni, amelyek a mai magyar falu nem tisztán szociológiai, nem szikáran etnográfiai, s nem is ökonómiai-ökológiai megközelítését vállalják. A praktikus egyszerűsítés kedvéért itt „faluantropológiai" keretnek nevezem mindezt, tudatosítva, hogy bár ilyen nincs, de lehetséges, és ahogyan a munkásantropológia, politikai antropológia is keletkezőfélben van a hazai tudáspiacon, megannyi tudásterületen mutatkozik igény tényleges falukutatási tudományterület megteremtésére, amely nem teoretikus-történeti alapon, hanem az antropológiai kutatásmódszertanra jellemző interjús, résztvevő megfigyeléses, szimbolikus interpretációkat is magába foglaló módon lehet képes a falu kérdését ébren tartani.

A teljes szöveg letöltése...