Nyugat-pápuaföld: egyik gyarmatosításból a másikba

       Nem kevés példáját ismerjük az etnikai, nyelvi vagy kulturális csoportok ellenében mérőzsinórral kimért határoknak, s tudjuk, hogyan követelték ezeket a független államok, aminek következtében kitörölhetetlenné váltak az eljövendő világ térképéről. A szigetvilágban azonban, a határvonalakat a térkép-tengerek kékjén húzták meg a nagyhatalmak és a politikai szigetcsoportok a szokásos önkényességgel rajzolódtak ki, de a legtöbb esetben elkerülték a szigetek belső szétforgácsolódását. A Csendes-óceán déli része azonban figyelemre méltó kivétel: Új-Guineát, melyet a XIX. században három részre osztottak, még ma is - és talán még hosszú ideig - kettészeli a keleti 141. hosszúsági fok. Egyik oldalon a tíz éve független Pápua Új-Guinea, a másikon egy többnevű ország, amely elnevezése a szerint változik, hogy egy millió lakója minek tekinti (West Papua, Pápuaföld vagy Nyugat Új-Guinea) vagy aszerint, hogy mivé vált Holland-India nyugati része dekolonizációjának forgatagában, vagyis a legnagyobb és leggazdagabb indonéz tartomány lenne (West Irian, majd Irian Jaya).
       Míg a kaledóniai kérdés központi téma a médiában, alkalmasnak tűnik ez a pillanat arra, hogy felidézzük, mi történik ma, és immáron húsz éve, a melanéz ív túloldalán: olyasmi, ami feleleveníti a múlt század végi és e századi kanak gyarmatosítást, tudniillik, intenzív bevándorlás-politika, a földek kisajátítása és elnyomás. Mindez, a legmodernebb formában, a legnagyobb mértékben és azzal a kivételes előnnyel, hogy a meghódítandó nép és föld az Egyesült Nemzetek által elismert nemzeti határokon belül található! Ha ehhez hozzátesszük, hogy ezen a területen találhatók az indonéz szigetvilág legnagyobb kincsei (sőt, annál is több), már rendelkezésünkre állnak a leglényegesebb adatok. 
       A közelmúlt aktualitása viszont, attól függetlenül, hogy mi történik Új-Kaledóniában, ma közvetetten Irian Jayára hívja fel a figyelmet: Pápua Új-Guineában egyre nő az iriáni menekültek száma. Mint másutt, azok, akik átkelnek egy határon és egy szomszédos nemzettől kérnek menedéket és védelmet, az őket befogadó országban keltett zavarok miatt és hallgatásuk ellenére, olyan állapotok, olyan helyzet ékesszóló tanúi lesznek, amelyről sokszor hiányoznak az első kézből származó információk. Mielőtt azonban rátérnénk az iriáni aktualitásra, feltétlenül szükséges felidézni a terület koloniális és neo-koloniális múltját.