Hétköznapok, avagy acélvárosi anzixHétköznapok, avagy acélvárosi anzix

Ez az „avagy”, a maga szerényen mindent meghatározó módján, mint összehasonlítási dimenzió, mint a modernizáció sodrában meghatározó körülmény, s mint intézmény is jelen van a hétköznapi városi létben. A modernizáció, iparosodás sodrában ennek lehet, sőt biztosan van gazdasági, politikai, jogi feltételrendszere, vannak használói és kihasználói, vannak hatóságai és jogszabályai, van költsége és hozama, gazdasága és ráfizetése is, de van a „megháláló” másik oldala ugyanakkor: a költséget igénylő, szabályozást feltételező, csábító és hűsítő, vagy vitákat ingerlő, fejlesztést elváró, funkcióját tekintve történetivé fontosodó természete is, mint minden intézménynek, így a városnak is. A hétköznapok és emlékezések pedig ráaggatnak jelentéseket, megtelik szimbólumokkal és hatásokkal, ünnepekkel és válságokkal, hétköznapokkal és felejtéssel, múltidéző jóérzéssel és szánalmasság kínjával. Talán épp úgy, mint aminek egykori légköre, funkcionális jelenléte ma már fontossá válik az elmúlás és harsány átváltozás időszakába torkollóan – miképp Miskolc esetében is, melyről mesés gazdagságú kötetet állított össze Darázs Richárd, kinek miskolci kulturális antropológus végzettsége épp ebben a vizuális, narratív, helytörténeti és jelenkor-értelmezési térben eligazodást tette kedves foglalkozásává. A Célváros. Egyszer volt, hol nem volt… Acélváros? Hétköznapok Miskolc rendszerváltás előtti évtizedeiben címen megjelentetett kötetében hat főbb fejezetben tekinti át és illusztrálja dokumentáris képanyaggal Miskolc és a miskolciak életmódját, életvilágát, szórakozási és szabadidős létformáit, mely kiadvány az Egyesület 2008-ban indult projektjének eredményeit ismerteti. Antropológiai hitelességű, az oral history konvencióit és értékképzeteit is követő kötet ez, „alulnézeti történelem”, ahogyan a szerkesztő-programvezető minősíti, melyben nem pusztán az életképek fotótára (és támogató partnerintézményeinek bázisa, továbbá mintegy félszáz középiskolás gyűjtőmunkája) a meghatározó, hanem legalább ennyire a vallomásos visszaemlékezések lenyomata, mely a tankönyveken kívüli történeti tudat és történetmesélés „egyszerű világokra” érzékeny tükre az 1950–60–70-es évek világáról. Ez a kortárs- és szemtanú-történelem a hétköznapok emberéről beszél, konkrét, ott élő, ott emlékező, oda kötődő polgárokról (akik emellett még csak nem is voltak polgárok sok esetben, hisz melósok, gyári kiszolgáló-személyzet, ingázók, félparasztok, eltérő korosztályok, szubkultúrák egyedei inkább), akik „acélvárosi” jelzője még Ózdról való eredetileg, de a miskolci iparfejlesztés, méretnövekedés, falusi gazdaságot felváltó-lecserélő életmód képviselőiként magukkal hozták és rájuk pecsételődött. A „magyar Ruhr-vidék” fociélete, zenei-ifjúsági rétegkultúrája, kocsmái, munkáskolóniája, diósgyőri létformák tengődése, politika-, gazdaság-, lakás- és fogyasztástörténete, kulturális miliői úgy jellemzik a korszak felívelő szocializmusát ezekben a változáskövető lakótelepi világokban, ahogyan talán egyetlen másik magyar város, sőt városkutatási kötetek szociográfiai vagy irodalmi, szociológiai vagy narratív párhuzamai sem mutatkoznak. Ennek oka részben csak a helyi termelési kultúra sajátossága, a munkaerő-mobilitás folyamata, a stratégiai iparok telepítése, a lassanként szinte teljesen fölszámolt belváros milyensége, a zsidóság sorsa és zsinagógájának meg hitéletének rangvesztése, a tanoncok léthelyzete, vagy a „babakocsik városa”, a „Színvavölgyi űrbázis” gépesített falansztere, a bányászéletforma, a sportbarátságok, majálisok, népkerti időtöltések, mozivilág, strand és kocsma, kirándulások és üdülések feelingje, az autó luxusa, a telek gőgje, a szórakoztató zenélés és a vadászat, vendéglők és cukik korrajza is… De épp így része, s el-nem-idegeníthető tartalma a vizuális örökség, mely a kötetbe ágyazva örökségesíti a hősiesen építő szocializmusok egyik karakteres magyar változatát, egy „stratégiai megye” funkcióját, egy város lakóinak magánterét és társas légkörét, továbbá mindazt, ami ebből sugárzik, lepusztul vagy megmarad az emlékezet anzixai révén.

 

A teljes szöveg letöltése...