„Egy tál frissen sült fánk.” - A közösség „mítosza” a magyar ökofalvakban

A magyar ökofalvak kutatása során nagyon hamar feltűnővé vált számomra a közösség-kérdés erőteljes jelenléte: a különböző előadásokon, bemutatókon, ökofalu-találkozókon, de a hétköznapi beszélgetésekben és az interjúkban is sorra előkerül a közösség utáni vágy és az ideális közösség-elképzelések megfogalmazása. Ami leginkább feltűnő volt ebben, az a közösségiségnek már-már szakrális szintre emelt fontossága, illetve, hogy ez a diskurzus mintha Ferdinand Tönnies-t idézné: igen gyakran az ő közösségről és társadalomról alkotott elmélete visszahangzott a közösségről folyó beszédben.

Tanulmányomban ezt, az ökofalvakban megfogalmazott közösség-koncepciót, az ideális és vágyott közösség képét, a közösség „mítoszát" mutatom be. A szöveg végére az is ki fog derülni, hogy mi köze a közösség mítoszának a címben idézett frissen sült fánkhoz.