A couvade fogalma a kulturális antropológiában A couvade fogalma a kulturális antropológiában

1. Bevezetés

           A terhesség, a szülés, valamint a női reprodukciós ciklus; a menstruáció mind biológiai folyamatok. Mégis, a kulturális antropológia vizsgálódásainak fontos elemei. Az említett folyamatokhoz kapcsolódó hiedelmek és rítusok ugyanis egyértelműen társadalmi képződmények. A nemi szerepek kialakulása és fenntartása, a nők társadalmi helyzetének leírása, a férfiak politikai és gazdasági hatalma, ezek mind olyan kérdések, amelyek a látszólag pusztán biológiai jelenségekhez kapcsolódnak az antropológiai szakirodalomban.
           A női reprodukciós ciklushoz kapcsolódó rítusok két nagy kategóriába sorolhatóak (Zelman, 1977):
           1. a női tisztasági rítusok: olyan előírt viselkedések, amelyek elkülönítik, szeparálják a nőket a férfiaktól, mindezt azért, mert a nők tisztátalanok, szennyezettek és veszélyesek a férfiak számára.
           2. férfi rítusok: olyan előírt viselkedések, amelyek a férfiakra vonatkoznak, mégpedig a nők reproduktív ciklusához kapcsolódóan (a legtöbbet kutatott példája ennek a couvade)
           A menstruáció élettani folyamat, de számos kultúrában találkozunk azzal, hogy bizonyos tabuk kötődnek hozzá. 1863-ban a nyugati medicina először hozta összefüggésbe a menstruációt és a peteérést, de még ezek után is jelentek meg olyan cikkek például a British Medical Journal című folyóiratban, hogy a sonka azért romlik meg, mert menstruáló nő kezeli. A hagyományos társadalmakban a menstruáló nőt körülvevő tabuk széles körét ismerjük: a nő nem közösülhet (pl. maszájok), a nő nem érhet a férfi tárgyaihoz (pl. maorik), a nő nem főzhet a férfinak (pl. asantik), s végül a menstruáló nőnek el kell vonulnia egy másik kunyhóba (pl. papagók) (Montgomery, 1974). A legtöbb helyen a menstruáló nőt tisztátalannak tartják. A tabuk magyarázatára számos elméleti elképzelést ismerünk: egyesek azt gondolják, hogy ott, ahol a nők munkája többet ér, a menstruációs tabuk is elenyészőek, mások szerint a menstruációs tabuk a nők diszkriminációjának intézményesített formái (Young & Bacdayan, 1965), Bettelheim (idézi Montgomery, 1974) pedig azt állítja, hogy a tabuk a férfiak vagina-irigységét tükrözik.
           A szüléshez kapcsolódó hiedelmek is sokfélék, melyek a fogamzást, a terhesség alatti elvárt viselkedést, a szülés körüli teendőket és a szülés utáni viselkedési szabályokat is magukban foglalják, illetve kínálnak rájuk magyarázatot. Arra vonatkozóan például, hogy melyik a legjobb időszak a gyermeknemzésre rengeteg hiedelem létezik. A gusik például azt gondolják, hogy a menstruáció alatt van a legnagyobb esély a megtermékenyülésre, míg a puka-pukánok azt gondolják, hogy a menstruáció utáni első nap az ideális erre, ellentétben a tallensikkel, akik viszont úgy vélik, hogy ez a legbiztonságosabb időszak, ezen a napon biztos nem foganhat gyermek (Montgomery, 1974).

A teljes szöveg letöltése...