A tradicionális tudásrendszerek relevanciája az etnofarmakológiában: elméleti és módszertani hozzájárulások - Victoria Reyes-García

Absztrakt

A kutatás háttere:Az etnofarmakológia az orvostudományok, a természet- és a társadalomtudományok metszéspontjában található. Interdiszciplináris természete ellenére a legtöbb etnofarmakológiai kutatás kémiai, biológiai és farmakológiai tudományok kombinációján alapult. Jóval kevesebb figyelmet szenteltek a társadalomtudományoknak, ideértve az antropológiát és a tradicionális tudásrendszerek tanulmányozását.

Módszerek: Kutatásom során áttekintettem a tradicionális tudásrendszerekről szóló szakirodalmat, kiemelve lehetséges elméleti és módszertani hozzájárulásukat az etnofarmakológiához.

Eredmények: Megvizsgálom a tradicionális tudásrendszerek három lehetséges elméleti hozzájárulását az etnofarmakológiai kutatáshoz. Először is, a bennszülöttek gyógyszerei között sok növénynek van aktív összetevője, ám ezek a hatóanyagok nem mindig egymagukban fejtenek ki hatást a bennszülött gyógyító rendszerekben. A kutatások kiemelik a hagyományos tudásrendszerek holisztikus természetét és segítenek megérteni a növények hatását kulturális kontextusaikban. Másodsorban, a tradicionális tudásrendszerek kutatása révén jobban megérthetjük, miként terjed az etnofarmakológiai tudás a társadalomban, és kik látják hasznát. Harmadrészt pedig, a tradicionális tudásrendszerek kutatása előmozdíthatja a társadalmi kapcsolatok tanulmányozását, amelyek lehetővé teszik az eljövendő nemzedékek számára a kulturális jellegzetességek és innovációk megőrzését, terjesztését és áthagyományozását, ideértve az etnofarmakológiai tudást is.

A módszertant tekintve, egyes etnofarmakológusok antropológiai eszközöket használtak annak érdekében, hogy megértsék a növények használatának kontextusát, illetve az egészség és betegség helyi jelentéstartalmait.

A tanulmányban a tradicionális tudásrendszereknek az etnofarmakológiai kutatáshoz való két további lehetséges módszertani hozzájárulását mutatom be. Egyfelől, a hagyományos tudásrendszerek kutatásának kidolgozott módszerei vannak, amelyek segíthetik az etnofarmakológusokat annak megértésében, miként osztályozzák az emberek a betegségeket és az orvosságokat, és melyek a népi orvoslásban a gyógynövények kiválasztási kritériumainak alapvető szempontjai. Másfelől, az etnofarmakológusok a kulturális konszenzus elméletből eredő módszereket is kölcsönözhetnek, hogy tágabb kontextusban tekinthessenek a tradicionális tudásrendszerek intrakulturális (kultúrán belüli) variációira, átadásuk és eltűnésük elemzésére.

Következtetések: A 21. századi etnofarmakológiában az etikai megfontolásoknak túl kell lépniük a szellemi tulajdonjogok felismerésén, illetve a kutatási engedélyek megszerzésén ahhoz, hogy az etnofarmakológiai tudás eredeti hordozóinak egészségügyi szempontjaira is tekintettel legyenek. Az etnofarmakológia többet is tehet annál, minthogy felgyorsítja a bennszülött népek tradicionális tudásának feltárását és elérhetővé tételét új gyógyszerek fejlesztéséhez. A fejlődő országokban az etnofarmakológusok együtt dolgozhatnak az egészségügyi szolgáltatókkal az etnofarmakológia kutatási eredményeinek implementációja érdekében.

* Röviden a szerzőről:

Victoria Reyes-García az ICREA (Institució Catalana de Recerca i Estudis Avançats; Catalan Institution for Research and Advanced Studies) kutató professzora a barcelonai Autonóm Egyetem (Universitat Autònoma de Barcelona) Környezettudományi és Technológiai Intézetében (Institut de Ciència i Tecnologia Ambientals). PhD fokozatát 2001-ben szerezte meg antropológiából a Floridai Egyetemen. Kutatásai középpontjában a helyi ökológiai tudás hasznosítása, illetve az ilyen típusú tudás elvesztésének okai állnak. 1996 óta dolgozik nemzetközi kutatási projektekben. 1999-től 2004-ig a csimané indiánok között élt, egy halász-gyűjtögető társadalomban az Amazonas vidékén. Interdiszciplináris kutatási tapasztalatokkal rendelkezik: együtt dolgozott antropológusokkal, agronómusokkal, biológusokkal, közgazdászokkal, archeológusokkal és informatikusokkal, számítástudományi szakemberekkel. 2006 áprilisa óta koordinálja az Etnoökológiai Laboratóriumot, amely azokat a projekteket katalizálja, amelyek az ember, bióta és környezet közötti dinamikus kapcsolatokat tanulmányozzák. Több mint 100 tanulmánya jelent meg szakmai folyóiratokban. 2010-ben elnyerte az Európai Kutatási Tanács Kezdő Támogatás (Starting Grant) pályázati díját a helyi ökológiai tudás adaptív természetének kultúraközi összehasonlító módszerrel történő tanulmányozására.