Megírható-e a hatalom anatómiája?Megírható-e a hatalom anatómiája?

Politikai antropológia és politikatudomány mezője régóta tágas, sokszor határok nélküli, rendetlen táj. Rendet varázsolni bele csak a helykereső pillantás, elszánt határolás, szervült jelenségekre fókuszáló érdeklődés merészkedhet – az sem minden áldozatvállalás nélkül.

Csepeli György új kötete A hatalom anatómiája (Kossuth Kiadó, 2013, 208 oldal) épp e tájak találkozási pontján teremti meg a „Csepeli-mezőt", a politikáról közölhető narratív magabiztossággal, a szociálpszichológia eligazító belátásaival, káosz és rend közötti terek, szcénák deskriptív megmutatásával. Saját mezőt, igen, amennyiben a nézőpont, a valóságmetszet, az interpretáció perspektívája, az elbeszélés távolsága a társas történéstől épp ezen a módon kimetszett a lehetséges sokféle elbeszélésformából, s amennyiben egy lewin-i/bourdieu-i értelmezési tartományt hoz létre. Láthatót és nyilvánvalót, láthatatlant és örökké rejtőzködőt kezel, derivátumok és paradoxonok között világít rá Csepeli a Zoon Politikon természetrajzára, funkcionálásának mikéntjeire. A kötet külsőleg bár „anatómiát" ígér, azonban a bennefoglaltak „élettanit" érzékeltetnek elsősorban, sőt „kórtanit" is föltárnak, mi több, epidemiológiait és virológiait éppúgy, melyek a politika (a politikai Én és az uralomformáló politikus személyiség) fertőződési, megbetegedési tüneteit is diagnosztizálják. S ha már a politika „kórélettanát" egykoron maga is „mentőorvosként" tanulmányozó Szerző az akut és heveny jelenségek anamnézisét kínálja is, fontos aláhúzni, hogy a terápiás kezelési javaslatokról korrekt tudósként óvakodik, de a politika kórképeinek hátterében kötet-hosszan és következetesen mutatja föl a hatalmi életvilág struktúráit és dinamikáit, történeti és kortárs látleleteit. Ebben pedig tagoltan, röviden, áttekinthető látképet formálva rajzolja meg az egyes politikai tünemények társadalmi, közösségi és perszonális funkcionálását, állapotábráját.



A teljes szöveg letöltése...