A kultúra többszólamúsága - Jegyzetek az agantropológiáhozA kultúra többszólamúsága - Jegyzetek az agantropológiához

   „Lehet, hogy az emberiség átka… Nem az, hogy annyira különbözünk egymástól, hanem hogy nagyon is hasonlítunk" – írja Salman Rushdie A Firenzei varázslónő című regényében.

„Lehet, hogy a legizgalmasabb az emberiségben nem az, hogy annyira különbözünk egymástól, hanem, hogy nagyon is hasonlítunk" – mondaná „Aga"(A. Gergely András).

András az ELTE Kulturális antropológia szakán tartott első szemináriumának résztvevőjeként minden héten valami lehetetlen időpontban (úgy emlékszem 8 vagy fél 9 körül) újra és újra arról beszélt nekünk, hogy mennyire más a kultúrákat saját környezetükben, belülről, velük együtt élve és gondolkodva megismerni, ahelyett, hogy egy „objektívnak" kanonizált tudományosság „sztratoszférájából" fogalmaznánk meg „hideg" megállapításokat.

Barokkos mondatainak ösvényein minden héten ezekkel a gondolatokkal ébredtünk. Ezután megittunk együtt néhány kávét, és elbeszélgetve vele azt tapasztaltuk, hogy amiről az órán beszélt, a terem falain túl, ránk vonatkoztatva is gyakorolható lehet. András empátiája és szeretete nem csupán „megközelítés és módszer", hanem mindenki, nem csak távoli vagy elképzelt közösségek irányában felvázolt világnézet és életmód. Majdnem húsz (!) év telt el azóta, és András még mindig ugyanolyan szeretettel és empátiával figyel az őt körülvevőkre, engem is számtalanszor nyugtatva és dorgálva, ha a kulturális relativizmusom és empátiám megáll „más" kultúrák határainál és környezete irányában elveszíti a megértés és elfogadás képességét.

András ismeretet terjeszt: lássuk be és értsük meg, hogy az „emberiség kultúrája" úgy egyetemes, hogy különbözőségekből áll, ezáltal egymás és magunk elfogadásához az értő és értelmező megismerés segíthet hozzá, hogy ami elválaszt, kössön össze minket.

Ennek tükrében az alábbi írás megkísérel három olyan aspektust bemutatni az „emberiség" kultúráiból, amelyeket többségünk totális evidenciaként, univerzális tényként kezel. Írhatnám a „kezel" helyett azt is, hogy „gondol", de talán pont az a leglényegesebb tartalma ezeknek a „dolgoknak", hogy nem is gondolkodunk róluk, úgy tudjuk, hogy ezek „vannak" – mindenhol ugyanúgy és egyformán.

A következő három „kezelt dolog" maga a racionalitás (a „tények és normalitás" világa), valamint az idő és a szüzesség „univerzáléja".

A teljes szöveg letöltése...