Nemzeti vagy etnokulturális kisebbség? - Megfontolások a kisebbségek kezelés- és megértésmódjához Nemzeti vagy etnokulturális kisebbség? - Megfontolások a kisebbségek kezelés- és megértésmódjához

   Szűkre szabott a keret, ezért – talán túlegyszerűsítetten, tézisszerűen – rövidre fogom mondanivalómat. Annál is inkább, mert Salat Levente, Niedermüller Péter, Kovács András, Szarka László vagy Bárdi Nándor mellett megszólalni nemcsak fecsegés-érzetet kelt, de építeni is lehet arra, amit elmondtak, leírtak, üzentek…

 A továbbiakban nemzeti kisebbséget említve részint egy valóságos társadalmi csoportozatról fogok beszélni, melyet másrészről egy virtuális egység-képzet, közösségi univerzum atmoszférája határol körül. Nem vitatom, ki tartozik a nemzettel vagy anyaországgal rendelkező kisebbséghez (az-e, akit oda sorolnak, oda löknek, vagy az-e, aki oda vágyik), ugyanakkor nem kívánom konszenzusos elven és kiegyező magatartások révén, látszólag egyeztetett normák alapján egzisztáló vagy önmagát reprezentáló közösségek egyikét sem nemzetinek nevezni, amely más (például vallási vagy kulturális, esetleg szubkulturális kisebbségi) besorolást igényel önmaga számára.

 Etnokulturális kisebbségnek következőleg azt a társadalmi összefüggésrendszerbe és történeti kontextusba ágyazott egzisztáló társadalmi egységet nevezem, amely érzelmi és tradicionális kötődésekkel ellátva (Clifford Geertz megközelítését idézve: primordiális kötelékekbe illeszkedő, vérségi leszármazásban, vallásban, nyelvhasználatban és konvenciókövetésben egységesnek tekintett összefüggésrendszerben, v.ö. Geertz 1998) olyan kollektívnak látszó elvet követ, amelyet természeti, szellemi-kulturális és élethelyzeti rokonság-élmény köt össze.

A teljes szöveg letöltése...