Kísérletek az áldozathozatal elemzéséreKísérletek az áldozathozatal elemzésére

   Tarkovszkijt valószínűleg egész „karrierje" alatt foglalkoztatta az Áldozathozatal megrendezése – ha nem is a mai, végleges verzió volt az első ötlet a filmre. Naplójában 1980. December 28 – án így ír: „Nincs
kedvem A Félkegyelműhöz. Mást szeretnék megrendezni: olyan filmet, amelyik egy halálos beteg íróról szól
."  Valójában az Áldozathozatalt csak 1983 novemberében kezdi el forgatni. A megörökített időből megtudhatjuk, hogy az első forgatókönyv cselekményének főszereplője ugyancsak Alexander lett volna, de nem színészt, hanem gyógyíthatatlan betegségben szenvedő írót alakított volna. Egy emberét, aki egy boszorkánnyal tölti az éjszakát, s ennek hatására – csoda folytán – felépül betegségéből. 1985. december 13-án, pénteken Tarkovszkijt kórházi kivizsgálásra hívják be a bal tüdejében diagnosztizált sötét folt végett. A már sejtett gyanú beigazolódik: a filmrendező rákban szenved, gyógyíthatatlan stádiumban, a diagnózis késői volt.
   A ma látható film forgatókönyve jócskán módosult az előzőéhez képest. Tarkovszkij – mint azt leírja a Megörökített időben – egyre több emberi gyarlósággal és emberi bűnnel találkozik, úgy érzi, a civilizáció egyfajta tudattalan degenerálódási folyamat, amit még örömmel is teszünk. Átformálja az Áldozathozatalt, a végletekig tökéletesíti. Megfogalmazása szerint a mű a hitről szól; illetve a hit elvesztéséről majd újra felfedezéséről. Az emberről, aki nem nézve saját érdekeit mindenét feláldozza, hogy megváltsa a világot. Véleményem szerint Tarkovszkij ennél jóval többet akar üzenni nekünk; bár kódolva, de az „értő szem" számára dekódolható formában ezernyi és ezernyi variációja felléphet a film értelmezésének. Én ebből a sokszáz – ezerből csak az egyiket próbálom megközelíteni.

A teljes szöveg letöltése...