A.C. Hepburn - Etnicitás és hatalom viszonya vitatott helyzetű városokban: a történelmi tapasztalat

   A városokat gyakran tekintjük az emberi civilizáció csúcsának, olyan kozmopolita településformának, ahol új identitások születnek és virágoznak. Ebben a megközelítésben elmosódnak a hagyományos határok; a munkahely és a lakóhely igen közel esnek egymáshoz. Ugyanakkor számos modern város rendelkezik olyan közösségekkel, akik megkülönböztetik magukat a többségtől – vagy esetleg a többség különbözteti meg őket – a nyelvhasználat, vallás, bőrszín vagy kultúra tekintetében. Így merülhet fel a kérdés: „Hogyan próbálják a városok kezelni az esetleges diszfunkciókat?" Vegyük példának a 19. századi gyorsan gyarapodó brit iparvárosokat, amelyek növekvő lakosságukat főleg a környező településekről szívták fel. Így míg a városi élethez és a gyári munka szigorához történő alkalmazkodás jelentős probléma lehetett, a városi közösségbe történő beilleszkedés kisebb kihívást jelentett. 
     Azonban más összefüggésben a városi lakosságot sem manapság, sem az ipari forradalom korában nem tartották egységesnek. Ehelyett a városi népességet olyan etnikai határok mentén osztották fel, amelyek megjelentek a térbeli és szimbolikus szegregációban, a foglalkozás és ipari tevékenység eltérő profiljaiban, a csoporton belül történő házasságkötések gyakorlatában és néha a randalírozásig fajuló nyílt ellenségeskedésben vagy más konfliktusokban. Ilyen összefüggésben beszélhetünk „megosztott városokról". De sok esetben a különböző csoportok nem csupán a hatalomért és erőforrásokért küzdenek, hanem a konfliktusoknak sokkal mélyebb politikai és kulturális gyökerei vannak, vagy éppen a város nemzeti és állami hovatartozását vitatják. Ilyen esetekben a kifejezések használatában is meg kell különböztetünk egymástól az olyan városokat mint a hidegháborús érában megosztott Berlin, és mint az észak-amerikai városok, ahol a magas szintű etnikai és faji szegregáció hosszú idő óta jellemző. Egyes tudósok a „frontier város" kifejezést használják ezekre az esetekre (Kotek, 1996b). Mások, ahogy jelen tanulmány szerzője is, úgy vélik, hogy ez a kifejezés földrajzi vonatkozásokat sugall, ami nem minden esetben igaz, s helyette a „megosztott város" kifejezés használatát szorgalmazzák (Klein, 2001; Hepburn, 2004). Ezt nagy jelentőséggel bíró, központi városként definiálják, ahol kettő vagy több etnikailag tudatos, vallásában, nyelvében, kultúrájában és megélt történelmében megosztott etnikai közösség él egymás mellett, kölcsönösen megkérdőjelezve a másik felsőbbrendűségét. 
     Jelen írás azokat a változatos módokat igyekszik feltárni, ahogyan az említett problémák keletkeznek, és ahogyan az állam, a nemzetközi szervezetek és a kérdéses városok lakói kezelik őket. Feltesszük azt a kérdést is, hogy ez idáig hány konfliktust sikerült megoldani, kezelni vagy egyszerűen csak megváltoztatni. Eközben számos megosztott városra fogunk hivatkozni a modernkori történelemből, úgymint Gdańsk és Trieszt, ahol a külső beavatkozás is jelentős szerepet játszott. De szóba kerül majd Brüsszel és Montreal is, ahol az állami és a regionális politika intézményrendszerén keresztül küzdenek azzal összetett és technikai problémákat is magában rejtő helyzettel, hogy két egymással nem különösebben barátságos nyelvcsoportot békés együttélését elősegítsék. Belfast és Jeruzsálem, a maguk megoldatlan etnikai problémáival, olyan városok, ahol hosszú idő óta rendszeresen felüti a fejét az erőszak, bár ez az utóbbi időben kevésbé volt jellemző. Az indiai Gujarat államban fekvő Ahmedabad esetében a nemzeti szuverenitás kérdését fél évszázaddal ezelőtt sikerült megoldani, de a helyzet a hindu és muszlim szembenállás miatt az utóbbi időben súlyosabbá vált, mint korábban az indiai megosztottság ideje alatt bármikor.