Suha György – Dawda Faal - Gambia: afrikai történelem egy folyó völgyébenSuha György – Dawda Faal - Gambia: afrikai történelem egy folyó völgyében

   Az alábbi kritikai vélemény szakszerűtlen némely szempontból, több okból is, ugyanakkor egyértelműen pártoló, a kötet megjelenését egészében nézve harsányan üdvözlő.

A „szakszerűtlenség" (könnyen bevallhatóan) első fokon az ismerethiányból fakad. Magyar nyelvű szakirodalom ugyanis mindeddig csak ritkán foglalkozott a Szenegáltól a Guineai-öböl vidékéig terjedő régió geopolitikai történetével, így erről tudásunk igencsak töredezett, gyenge lábakon álló lehet. Ez a kicsi (nemcsak afrikai méretekhez képest parányi, de mindössze két kelet-magyarországi megyét lefedő) terület ugyanakkor az Atlanti-óceán parti Afrika egyik legizgalmasabb vidéke, belső konfliktustörténete is szinte példátlan. Az 1130 km hosszú folyó a történelem során mindig is összekötő szerepet játszott Nyugat-Szudán és a partvidéki erdők között, s itt haladt a transz-szaharai kereskedelmi út is, amely az ősi szárazföldi városokat kapcsolta össze a tengerparti kikötőkkel, terepéül szolgált arany-, fűszer-, földimogyoró-, és rabszolga-szállításnak is, melyek a térség legfőbb forrásai és adottságai voltak egy évezreden át. Ezt a tájat, ezt a néptörténetet és országtörténetet csak a kifejezetten afrikanista szakemberek ismerhetik valamelyest, a szélesebb olvasóközönség, egyetemi hallgatók, vagy akár társadalomtudományi szakemberek köre azonban kevéssé. Sajnos.

A másik ok, amiért az olvasó főként a majdani érdeklődők szempontját nézi elsősorban, s nem a rendelkezésre álló saját szakismeretek mennyiségét mérlegeli, a mű fontossága a tudomány piacán, az oktatásban és a közismereti tudásszinten. S mert nem valék afrikanista, főképp csak arra koncentrálhatok, mit ad, mennyit ígér a mű az érdeklődőnek, mi újat mond és hová vezeti az érdeklődést… E tekintetben kivételes gazdagságú, annyi újdonsággal, amennyi csak egy új műbe, ismeretlen táj bemutatásába beleférhet. Kiderül belőle, hogy itt is emberek élnek, akik főként túlélni próbálnak, halásznak, barátkoznak, háborúznak, védekeznek, dolgoznak és gyermeket nevelnek, éppúgy, mint a világ bármely más táján. Élik tehát kollektív, etnikai, kulturális, katonai és jogi, gazdasági és állampolitikai hétköznapjaikat – éppen úgy, ahogy Európában vagy Amerikában, Ázsiában vagy Kanadában teszik a többiek. Csakhogy míg az utóbbiak históriájáról vannak európai oktatásba illesztett, tájékozódási forrásokkal minduntalan megerősített ismereteink, addig Afrika méltatlanul sötét táj marad a tájékozódó számára. Itt is zajlanak törzsi változások, lázadások, migrációk, kiépülnek és leomlanak birodalmak, kialakul rabszolgaság és piaci, feudalizmus és nyelvi háború, aranyláz és gyarmatosítás, előkerülnek törzsi vallások, kereszténység és iszlám, életre kelnek szolgálónépek és császárok, hadseregek és pártok, koalíciók és államalakulatok – ám anélkül, hogy ezekről a legcsekélyebb nép- vagy tájismeretünk lenne…

A teljes szöveg letöltése...