Az etnikus kultúra identitáselemeinek változásai nyomában a Pomázi szerbek körében

   Pomázra érkezésem első időszakában, amikor az itt élő szerb közösségről szerettem volna többet megtudni, érzékeltem, hogy valami 'feszültségteli helyzetbe' csöppentem, amit bár nem érthettem, tovább fokozta érdeklődésemet. 
 Első tapasztalatom a Pomázon élő szerbek részéről a közeledés, az érdeklődés hárítása, az előzetes elvárásommal ellentétes zárkózottság, ellentmondásban állt, az épített környezet szembetűnő jellegzetességeivel, a szerb házak önkéntes jelölésével, kívülről is jól látható, szándékos megkülönböztetésével, de ez az attitűd alapjaiban eltért a jugoszláviai, illetve a későbbiekben szerbiai, vagy a magyarországi szerbség deszki, battonyai közösségei körében megélt tapasztalataimtól is. Ellentmondásban állt a szerbség temperamentumára vonatkozó közvélekedéssel, sztereotípiákkal, amelyek akár pozitív, akár negatív értelemben általában magukba foglalták az 'érzelemtelítettséget, vendégszeretet, a szenvedélyességet, harciasságot' inkább, mint az óvatos zárkózottságot, visszahúzódást, amit viszont megtapasztaltam a helyiek körében. 
 Nehezen váltak ki, a 'kifelé mutatott' összképből, az 'arcok', az egyéni történetek, 'szövegek', az így megrajzolt személyes történetek sorozatából igen lassan a bontakoznak ki a helyi etnikus kultúra éppen erőteljes átalakulásban, változásban lévő valódi 'arcainak' sajátos elemei az elmúlt évek során.