A budapesti muszlimok alkalmazkodási stratégiái

Egy kendőt viselő, hosszú szoknyás fiatal lány sétál az egyik budapesti utcán. Néhány tizenéves meglátja, és utána kiabálja: Hare Krisna, Hare Krisna! Nevetnek egy nagyot, majd elfutnak. A lány pedig csak elmosolyodik a történteken, mint aki már megszokta az ilyesmit. Ezzel a furcsa jelenettel találkoztam tavaly ősszel. Felmerült bennem a kérdés, miért reagáltak így azok a fiúk? Miért nevettek, és honnan vették, hogy az a lány Krisna-hívő volt? Rá kellett döbbennem, hogy ehhez hasonló esetek nap mint nap előfordulnak körülöttem, ha jobban odafigyelek. Sokan véleményt alkotnak a tőlük - láthatóan - eltérőekről, anélkül, hogy ismernék azokat, vagy egyáltalán meg tudnák különböztetni őket egymástól. (Mint az általam említett muszlim lányt egy Krisna hívőtől). Dolgozatom témája a Budapesten élő muszlim arabok alkalmazkodási technikáinak vizsgálata. Célom nem az volt, hogy az itt élőkre irányuló sztereotípiákat mutassam be. A fenti példához hasonlóan inkább az arabok szemszögéből, azaz "belülről" vizsgáltam azt, hogyan reagálnak a feléjük irányuló előítéletekre, illetve hogy alkalmazkodnak a befogadó társadalom normáihoz.