A közösségi terek használatának változásai Pécsbánya és Vasasbányatelep példájánA közösségi terek használatának változásai Pécsbánya és Vasasbányatelep példáján

                Pufogó kompresszor, süvítő fűrésztárcsák, kattogó csillék… Ezek a hangok néhány évtizeddel ezelőtt még teljesen megszokott környezeti zajként, zenei aláfestésként simultak bele a Pécs környéki bányatelepek lakóinak mindennapjaiba. A Mecsek lankái között megbújó, messziről is jól látható aknatorony a telepen élők számára nem csupán lehetséges megélhetési forrás, hanem a biztonság, fejlődés valamint egy sajátságos, hagyományokra épülő életvezetés záloga volt, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Pécs a 20. század második felére ipari nagyvárossá nőtte ki magát.
               A több mint kétszáz éves múltra visszatekintő mecseki kőszénbányászat erőteljesen befolyásolta a város térbeli terjeszkedését, gazdasági fejlődését és a népesség szerkezetét; öröksége legszembetűnőbben mégis településformáló erejében mutatkozott meg. A gazdasági szempontból jelentős aknák körül az 1850-es évektől munkástelepek jöttek létre, átrajzolva s egyben kiszélesítve ezzel a 19. század eleji Pécs földrajzi határait. A korábban szétszórtan elhelyezkedő telepeket négy jelentősebb bányakerület olvasztotta magába: Pécsbányatelep, Szabolcs, Somogy és Vasas, melyek „születésüktől" kezdve a város „gyarmataként", annak gazdasági igényeit kiszolgáló munkástelepekként léteztek. Fejlődésük erőteljesen hozzájárult a város térszerkezetének (át)változásához, melyet számos statisztikai adat bizonyít. 1869 és 1900 között Pécs, Budapest és Miskolc után az ország harmadik leggyorsabban fejlődő városának számított.
               A lakosság száma az 1869-es 23.800 főről a századfordulóra már 42.744 főre nőtt, 1949-re pedig megduplázódott (88.302). A robbanásszerű növekedés oka leginkább a gyorsan fejlődő iparban (bányászat, építőanyag-, és könnyűipar) keresendő, amely Pécset a hazai és nemzetközi gazdaságban versenyképessé tette. A legtöbb munkáslakás a városhoz tartozó, vagy ahhoz legközelebb eső bányatelepeken (Pécsbánya és Szabolcsbányatelep) létesült, ami erőteljes lökést adott a népességszám növekedésének. A statisztikákból látszik, hogy igazán nagy változás a városi lakosság számában a környező bányászfalvak integrálása után (1950-es évek) következett be: az 1980-as évek elejére a népszámlálási adatok az 1949-ben mérthez képest 88. 302-ről 168. 715-re változtak. 
               Dolgozatomban két kolónia, Pécsbányatelep és Vasasbányatelep közösségi tereit szeretném bemutatni, az 1950-es évektől egészen 1993-ig, a bányák bezárásáig. A fókuszpont kiválasztása nem véletlen: igyekeztem a földrajzi és infrastrukturális tekintetben legjellegzetesebb terepek összehasonlítására. Pécsbányatelep közigazgatási szempontból mindig a központhoz, Pécshez tartozott, így a periférián található Vasassal szemben sokkal korábban modernizációs pályára lépett. Utóbbi helyen a közlekedés is később indult meg, és annak kezdeti nehézségei miatt az itt élők számára jóval kisebb mobilitási lehetősége nyíltak.

A teljes szöveg letöltése...