Politikai antropológiai megközelítések a kulturális emlékezet kutatásábanPolitikai antropológiai megközelítések a kulturális emlékezet kutatásában

A kulturális emlékezet kézenfekvő módon illeszkedik a kultúrába, az eltérő korok különböző kultúrájába, a kultúrafelfogásokba és végül a kultúrakutatásba.
            Saját felfogásom, amelyet itt mozgósítani fogok, elsősorban a kulturális (és ezen belül a nemzet-tematikát következetesen hordozó) politikai antropológiát követi vagy részelteti előnyben. Ennek körvonalazását, határterületeinek érintését részint az itt már elhangzott előadások is elvégezték, részint az utóbbi időben megjelent kötetek kínálják. Ezek olvasatait itt most roppant módon rövidre fogva, első körben a kulturális antropológiai másság-felfogást körvonalazom, ezt követően a politikai antropológia specifikumát betájolva, majd a nemzeti emlékezet kérdésén végigfutva táncolom körül a jelzett témakört.
            A kulturális antropológia a kultúrát komplex rendszerként (hangsúlyozom: rendszerként) fogja föl, s olyan univerzumnak tételezi, amely nem másban, mint a másságban, sajátosban jelenik meg, méghozzá kutatás közben érzékelt (!) és élményközeli (mellette kiegészítésül élménytávoli) aspektusból közelíti meg. A kutatást részvétel formájában tételezi, a megértést pedig a kortárs diskurzusok rendszerében fogalmazza át.
            A kultúra egyetemes jellegét, s azon belül egyes etnospecifikus tereket elemzők régtől fogva úgy érzékelték: képesek az ismeretlen másik kultúrát egészében, struktúráját tekintve is átfogni, s midőn abban „nem elfogadható" vagy „nem a kultúra egyetemes normáinak megfelelő" tüneményeket tapasztaltak, okkal döntöttek a másítás, a kulturális fejlesztés, a stiláris vagy rendszerszerű beavatkozás módjáról.
            Honnan fakad a merészség, amely a kulturális másság megsértésére, vagy még inkább saját kulturális normáink terjesztésére jogosít bennünket? Felelős-e a másságfelfogás a gyarmatosító erő idézőjeles „jogosultságának" alkalmazásában? Hihetjük-e, hogy az idegen kultúra szerkezetét, tartalmait meg lehet változtatni kívülálló nézőpontból, vagy befolyásolni lehet a másság el-nem-tűrése nevében? A miért remélhetik, hogy ez sikerülni fog, hogy nem tévedhetünk, hogy látjuk, amit látnunk adatott, s értjük, ami racionális vagy az euro-amerikai közfelfogás szerint „ésszerű"…?

A teljes szöveg letöltése...