Képtöltötte város - A Méhkasula Dia Project-jének értékelése /Egy rendhagyó, de új rendet is teremtő fotókiállítás megnyitója/Képtöltötte város - A Méhkasula Dia Project-jének értékelése /Egy rendhagyó, de új rendet is teremtő fotókiállítás megnyitója/

Tisztelt Látogatók, Képnézegetők, Érdeklődők! Engedjék meg, hogy első szavaimmal meghívásomat köszönjem meg…, a másodikkal a kiállítás tizenegy alkotójának programos munkáját, melyet a Méhkas Dia Projekt keretében végzett el. A folytatásban viszont már a szabadkozás tétova szavait keresem…: nem vagyok fehérvári – s ezért mindig, ha barátaim Fehérvárra invitálnak (mint az utóbbi időkben mind gyakrabban), kicsit kínosan érzem magam, amikor a városról és rejtelmeiről kell beszélnem, holott nem ismerhetem ezeket kellőképpen mélyen… Önmagamról és ittlétemről röviden szólván: azt érzékelem, és  szavaimból alighanem egyértelműen kihallani: nem élem és érzem a várost úgy, ahogyan lakói tehetik, és nem vagyok az éppen 12 éves Méhkasaula Egyesület tagja sem. S habár városkutató vagyok, mégis (vagy éppen ezért…?) jól tudom, mennyire hamisan cseng egy idegen szava, amikor a helyről magáról beszél. Ezt elsősorban azért jelzem, mert ha talán nemigen vitatható a nyitottságom vagy befogadókészségem, de épp a jelentések erdejében nem igazodhatok el oly könnyedén, miként teszik azt a helybeliek. Itt a példák sokasága látható a falakra aggatva: míg a fényszórás, a fénybe burkolt épületek „intérieur"-je az ismert és kevésbé ismert épületek esetében is hordozza a megítélhetőség élményét a fehérváriak számára, ez velem nem így van… Mert ha némely képeken fölismerni vélem a Bőrgyár vagy a belváros épületeit és belső tereit a bevilágítás hatására, sőt ellenére is, a helyszínek többsége számomra nem hordozza a múlt teljesebb és mélyebb képét, amit viszont sok fehérvárinak talán a legevidensebb módon igen.

A teljes szöveg letöltése...