Az írás a Valóság 1994/3. számában jelent meg

' />
 

AZ ANTROPOLOGIA KERESÉSE - A komplex kulturakutatás és az identitás között - Feljegyzések a kultúra kutatásáról és oktatásárólAZ ANTROPOLOGIA KERESÉSE - A komplex kulturakutatás és az identitás között - Feljegyzések a kultúra kutatásáról és oktatásáról

               Mert azoknak az útja, akik a dolgok abszolutizálásában és a tárgyakra szorítkozó tudományos elméletekben lelik meg támaszukat, a nihilizmusba torkollik. Kizárólagos realitás és igazság nem tulajdonítható olyan dolgoknak, amelkyeknek meghatározottsága és végessége tudományos vizsgálat és tárgyias gondolkodás eredménye.
               A temetőket járom a Kárpát-medence keleti részében: Lôcsétôl Kolozsvárig, Munkácstól Brassóig - mint évtizedek óta. Talán innen nyugodtabban lehet megítélni a dolgokat. A gondok között most éppen a kultúra gondját: kutatása mellett oktatásáét. Kollégiumi tanárok, papok és polgárok, nyomdászok és katonák, földművesek és kézművesek, pásztorok és hajcsárok, utazók és ittrekedtek, művészek és gondolkodók, sikeresek és szerencsétlenek, politikusok és hôsi halottak sirja, emléke és példái közt szeretném megérteni, hogy hogyan kellene errôl helyesen gondolkodni. Hogy a fontosat a jelentéktelennel össze ne lehesen tévesszteni; hogy a jelent is át lehessen élni, de a jövôt is meg lehessen látni; hogy a jelen lehetôségeit is meg lehessen becsülni, de a tervezés íve is töretlen maradjon. Járok a sírok között, sorolom a neveket, idézem az életeket, igyekszem megérteni a példákat
               Mert azt belátom, hogy hiteles multra alapozva lehet csak érvényes jövôt - nem csak - tervezni de építeni is. S múlt is, példa is van itt bízvást. S a sírkerteken túl, a fôtereken túl, a városokon, falvakon túl, a határokon túl, s a rövidtávú érdekeken, elfogultságokon túl ott a kihívás: a jelenén túl a jövôé. Amelyet nem szabad elrontani. Amelyet meg kellene alapozni. Amelyhez fel kellene nôni. Amelyhez hiteles tudás kell kulturáról és társadalomról, hathatós tanítás és fiatalság, amely tudni akar. A mi nemzedékünk túlléphetne már a Trianon-traumán. Megértve fel kell dolgoznunk azt. Mert vesztesség és nyertesség egyként feldolgozatlan a határok minden oldalán. S a mi nemzedékünk már egyik oldalon sem cselekedhet görcsökre hivatkozva, hanem csak oldhat azokon. S ennek egyik hatékony módja a vidéki társadalomkutató műhelyek, s a vidéki univerzitások közös kutatásokban és közös oktatásban való wszövetségkötése lehet, melynek során a kultúra elfogulaltlan megértésére és értelmezésére törekedve átjárhatóbbá és feloldhatóbbá válhatnak lassan tán a határok. Kellenek tehát a vidéki univerzitások
               Amelyek azonban nem engedik meg maguknak, hogy 'vidékiesek' lehessenek, de zokszó és kifogáskeresés nélkül vállalják annak minden velejáróját, igyekeznek elônyükre fordítani mindazt, mi arra fordítható. Nem rekednek meg a maguk zárvány mivoltában, hanem keresik az összeszövôdés lehetôségét a többi vidéki műhellyel: határokon innen és túl. Együttműködnek a fôvárossal és fôvárosokkal, de nemzetközi mércéhez igyekeznek igazodni. Hogy oldhassuk a jellegzetesen közép-európai 'vidék'-traumán Kutató és oktatóhelyek hálózatára volna szükség itt: Közép-Európában, hogy ne lehessen ezt az egész térséget nyugat-Európához viszonyítva 'vidéki'-nek tekinteni. Univerzitások szövetségére és kölcsönösségére, hol a jövô kulcsa csiszolódik. Nem álkulcs s mégkevésbé tolvajkulcs. Nyitja a zárnak, amelyet még csak eljövendô esztendôk készítenek.

 Az írás a Valóság 1994/3. számában jelent meg

A teljes szöveg letöltése...