Afrika, Kuba, Hungária - Egy életút három kontinense

             A szerény szónak, halkan előadott és finom kételyekkel, visszafogott lelkesültséggel fölvonultatott elszántságnak is megvannak a maga európai, afrikai vagy tengerentúli formái. João António Charomar kötete az interkulturális találkozás, a két vagy három örökség-fonalból szőtt harmónia formájában mutatkozik, s ezáltal a legkevésbé sem csupán tengerentúli, hanem inkább interkulturális. Ha lehet távolságtartó, jószándékú értékelést mondani egyetlen mondatban, úgy fogalmaznék: tudatosan naiv elszántság, türelmes tervszerűség lakozik szavaiban, melyeket ez a könyv sugároz tova. Azok felé, akiknek legalább a füle és szeme nyitott a másságra, a másik kultúra sajátlagosságainak értékeire, a védtelen segíteni-akarás elszántságára. S ebben nem a képzelgős utópiákra épít, nem a sajtóhangos drámákra, vagy akár elvont metateóriákra, hanem az emberi léptékkel mérhető, a megcselekedhető vállalásra, a képviseletre, a személyes megszólalás hitelességére épít.
             Mozambik földje, vagyis Swáziföld, Zimbabwe, Zambia és Tanzánai határolta tájék, mely keleten az Indiai-óceántól átkarolt, a legendárium szerint a Mussa Al Bique személynévből fogant, s nagyjából tíz Magyarországnyi területet jelent, tíz tartománya tehát egyenként is mintegy országos méretű a mi léptékünk szerint. Innen származik el a Szerző, aki Kubában végzi alap- és középfokú tanulmányait, egyetemre már Magyarországon jár, s most a három földről egyszerre szól, egy kötetben, egyetlen íráslendületben…