A zsonglőrködés kultúrája MagyarországonA zsonglőrködés kultúrája Magyarországon

      Írásom témája a zsonglőrködéssel foglalkozó fiatalok szubkultúrájának vizsgálata a mai Magyarországon. Szubkultúrának nevezhető a többségi, domináns kultúrát fő vonalaiban elfogadó és követő, de attól bizonyos vonatkozásban eltérő kultúra, amely egy adott közösségre jellemző. A szubkultúra-kutatásnak több útja van. A megfigyelő tagjává válhat a csoportnak – a kulturális antropológia módszere szerint, vagy kérdőívek alapján következtethet – a szociológia módszerével. Egyik se vezet objektív eredményre, hiszen a személyes tapasztalat mindig a valóságnak egy saját szelete, az objektivizált kérdőív pedig túlságosan általánosít. Sajnos hazánkban ennek a szubkultúrának egyáltalán nincs hozzáférhető szakirodalma. Valószínűleg az is okozhatja az írásos anyagok hiányát, hogy ez a csoport személyes viszonylatokon keresztül ismerhető meg igazán, és azok, akik magukévá teszik az értékrendjét, nem érzik fontosnak a külvilág felé való kommunikációt.
      A fiatal zsonglőrök, akikről ez a dolgozat szól, többnyire „utcaszínházaznak", ami annyit jelent, hogy sokkal szervezetlenebb és közvetlenebb a létük, mint például a klasszikus cirkuszé. Nem egy helyen vannak, nem kötött időben, közelebb jönnek a közönséghez, fontos momentuma az előadásnak a spontaneitás. Lényeges különbség, hogy „alulról irányított", vagyis nincs meghatározott, szilárd hierarchikus kerete.
     A zsonglőrök csoportja némileg egységes, de tagjai legalábbis hasonló értékrenddel és életmóddal rendelkeznek. Világképük, külsejük, viselkedésük hasonló. Mégsem nevezhető szervezett társadalmi mozgalomnak, csak spontán módon létrejött társadalomkritikus csoportnak. Az egyetlen hivatalos kapocs a zsonglőrök között a Zsonglőregyesület és a rendszeresen megszervezésre kerülő Zsonglőrfesztivál. Az előbbi nem hivatalos letéteményese a társadalomkritikának és a nonkonformista életmódnak, de minden tagja a szubkultúra tagja is, és annak elvei szerint él.

A teljes szöveg letöltése...