Mindennapi élet és mai történelem: az etnológiai kutatás új területeMindennapi élet és mai történelem: az etnológiai kutatás új területe

       Az etnológusok évek óta lesben állva keresik a modern időkre alapuló új kutatási területeket. Különböző szerzők próbáltak meghatározni kérdéscsoportokat, melyek így vagy úgy kapcsolódnak a mindennapi élethez. Generációkon keresztül a hagyományos etnológusok olyan közösségeket és kultúrákat figyeltek meg, melyek rendszerint idegenek voltak számukra. Ha egy kutató nem utazott el egy egzotikus országba, hogy olyan etnikai csoportokról készítsen kutatásokat, akik életmódja, hiedelmei, értékei stb. alapvető aspektusaiban eltértek az övétől, akkor általában a vidéki közösségekre koncentrált. Mindenképpen alapos tanulmányokat kellet végeznie az adott kulturális környezetről, melynek "tudományosnak" kellett lennie. Az európai paraszti közösségeket tanulmányozók között csak néhány diáknak volt paraszti háttere, amire építhetett a kutatásaiban, és kivételesnek számított az olyan eset, amikor egy "egzotikus" kultúrát bennszülött etnológus írt le. 
       Elképesztő, hogy a legtöbb etnológus figyelmen kívül hagyja a kulturális környezetet, amelyben felnőttek, és amely befolyást gyakorolt szellemi fejlődésükre. Teljesen lefoglalta őket a "más" társadalmak szokásainak fejlődése, és nem vették észre az átalakulását és fokozatos eltűnését annak a világnak, amelyben ők maguk - és teljes társadalmi környezetük - tanulmányaikat végezték, elkezdték karrierjüket, reményeket tápláltak és csalódásokat szenvedtek. Sem a jelen kor, sem az elmúlt idő nem volt vonzó számukra, kivéve a tények, amelyek más kultúrákból eredtek. Vagy még jobb egy szubkultúra, vagy ellenkultúra. Úgy tűnik, hogy az etnológiai elemzés számára legizgalmasabb téma az élet perifériája - és nem annak főárama. 
       Egyáltalán nem áll szándékomban senkit megzavarni kedvenc kutatási problémájában, vagy bizonyos kérdéseket ráerőszakolni, csak szeretnék rámutatni a mindennapi életünk "tegnapjához és májához" kapcsolódó kulturális jelenségek körének létezésére. Amikor felhasználjuk megfigyelő készségünket - melyre diákéveink és pályafutásunk során tettünk szert - nem szükséges szándékosan elkerülnünk azt a területet, amit a legjobban ismerünk. Ide tartozhat például a városi élet, az értelmiségi környezet kultúrája, a tágan értelmezett tudományos élet, a tudás keresésével kapcsolatos jelenségek, állásvadászat és szakemberkeresés, a szórakozás formái, a világnézet kérdései, a fogalom tág értelmében, viták és konfliktusok, politikai különbségek, feszültségek és csalódások, stb. Nincs ok, amiért akár a legelemibb szituációt is mellőznünk kellene, ami kapcsolatban van a mindennapi élettel, a háztartás dolgaival, a vásárlással, az étrenddel, a nagyvárosok ökológiai problémáival, a kikapcsolódás formáival, vagy a sznobizmus és a divat témájával. Egyetértek Wojciech Bursztával, hogy antropológiai kutatást bárhol lehet folytatni, és hogy a kutatónak nem feltétlenül szükséges egy kulturálisan idegen környezetben tartózkodnia, hogy felállítsa tudományos álláspontját. Kezdésként vessünk néhány pillantást gyermekkori emlékeinkre a kulturális környezetünkről, melyben felnőttünk. Miért nem kockáztatjuk meg, hogy ezeket a kultúra etnológiai elemzésére vonatkoztassuk? Kérdezzük meg régi osztálytársainkat, játszópajtásainkat az emlékeikről. Akiknek vannak az idősebb generációhoz tartozó rokonai, azoknak bennük értékes informátorokat kell látniuk, akik gazdagíthatják tudásukat gyermekkorukról vagy kamaszkorukról. Egyszer csak egy - eredeti, bár a szubjektivitástól nem mentes - dokumentum birtokában leszünk a közeli múltról, aminek leírására még csak kevesen vállalkoztak, ha volt is egyáltalán valaki. Ha pedig hozzájutunk korabeli írott emlékekhez, akkor a két forrás szembesítése még érdekesebbé teszi a vállalkozást.

A teljes szöveg letöltése...