„Az már egy másik kérdés, hogy adja magát elő” - Egy budapesti rapper közösség vizsgálatának néhány tanulsága „Az már egy másik kérdés, hogy adja magát elő” - Egy budapesti rapper közösség vizsgálatának néhány tanulsága

1. Bevezetés és téma-meghatározás

Beavatkozás-mentes megfigyelésre építő, vizuális antropológiai ihletésű kutatásom során egy fiatalokból álló baráti társaság identitását vizsgáltam. Ez a dolgozat ennek a kutatásnak az összefoglalója. Ebben a csoportban az a közös vonás a tagok között, hogy mindannyian elkötelezett hívei a rap zenének. Nem pusztán hallgatják ennek a mind nagyobbra duzzadó zenei műfajnak a képviselőit, illetve zenéiket, hanem maguk is készítenek rap zenéket. Az elkötelezettség azt jelenti: nem „átlagos" zenekedvelők körében végeztem terepmunkát, hanem olyanok körében, akik „rappernek" tekinthetők.
            A kutatás témája vizuális irányultságú volt:azt vizsgáltam, hogy a rap zenéhez kapcsolható vizuális jegyeket ez a rapper közösség

    • hogyan alkalmazza,
    • a tagok milyen viszonyulással élnek ezek irányába,
    • identitásképző elemek-e, és ha igen,
    • milyen módon járulnak hozzá és milyen jellegű identitásukhoz.
A téma lehetséges hasznosságáról: a rapzene és a zenéhez kapcsolódó kulturális összefüggések, hazánkban is elterjedtek. Csakhogy kérdés az, hogy itteni művelői számára is ugyanazt jelenti-e, mint az autentikusnak tekinthető úttörő zenészek számára jelentett. Megjelenik-e olyan vagy hasonló ideológiai háttér és esztétikai kihívás a magyar művelők esetében, mint a gettó „ászainál" a kezdetekkor? Mit jelentenek számukra a külsőségek, az „utca embere" által is ismert, közhelyes jegyek? A kulturális antropológia szempontjából érdekes kérdés, hogyan éli meg például az általam vizsgált néhány fiatal rapper a zene kapcsán felmerülő paradoxonokat, így a kommercialitás elutasítását és kihasználását, az eredetiség igényét a szerzett hangminták szerkesztésére épülő zeneszerzéssel stb.

 

A teljes szöveg letöltése...