A modern nagyváros metafizikája - Egy kísérlet a városantropológia hazai kezdeteihez

            Tanulmányom kiindulópontjául az az élményem és felismerésem szolgált, hogy igazából nem értem a nagyvárost. Nem értem, miért érzem magam benne otthon. Nem tudtam mit kezdeni az egyén és nagyváros viszonyával. Meg akartam érteni ezt a kapcsolatot, a város jelentését: elsősorban primer, fizikai-térbeni létezésénél fogva. Ezért a nagyvárosi lét térbeli élményéhez kapcsolódó képzeteket próbálom felfejteni.
            Olyan kérdésekre keresem a választ, mint: hogyan befolyásolja a városi tér az ember gondolkodását, látásmódját, térérzékelését, milyen képzetek társulnak egyes városi térbeli formációkhoz, alakzatokhoz, elemekhez? Hogyan segítenek ezek a képzetek saját világunk meghatározásában, és a városban való valós és virtuális közlekedésben? Hogyan határoz meg minket a tér, amiben élünk?
            Ember és város viszonyát az individuum perspektívájából vizsgálom, eltekintek a közösségi kapcsolatok szerepének, a különféle társadalmi csoportokhoz fűződő viszony taglalásától, ami tovább árnyalná, ám jelen megközelítésben áttekinthetetlenné tenné a városi élettérről, annak tudatbeli leképzéséről felvázolt képet. A vizsgálódás során a szubjektumból kiindulva, introspektív módon veszem szemügyre a térbeli jelenségek érzékelésének és értelmezésének sorát. A városon mint entitáson belül kiemelten a tér szerepére, észlelésre, gondolkodásra gyakorolt hatására kérdezek rá.
            Nélkülöztem egy olyan empirikus kutatás megvalósítását, mely lehetővé tette volna konkrét közösség tagjainak életén keresztül bemutatni az adott témát. Célom inkább az volt, hogy elméleti hipotézis formájában ragadjam meg a modern urbánus tér-percepció egyes specifikus vonásait, rávilágítsak a városi tér jelentésének sokszínűségére, a városi élettér és ember közti kommunikáció "nyelvi gazdagságára". Tettem mindezt antropológiai megközelítésből, metafizikai mélységektől sem riadva vissza.