Dimitrie Gusti és a bukaresti monografikus szociológiai iskola

1. Gusti rövid életrajza, munkásságának főbb állomásai
    "Dimitrie Gusti (1880-1955) román idealista szociológus és filozófus. A bukaresti monografikus iskola megalapítója. A voluntarizmusban járatos lévén, Gusti úgy vélte, hogy a szociális akarat meghatározó lehet a társadalmi fejlődés tekintetében. A szociális valósággal kapcsolatos nézetei meglehetősen eklektikusak voltak: a valóság (gazdasági, kulturális, jogi és politikai) események sora, amelynek ténylegesen létező társadalmi megnyilvánulási formái vannak. Úgyis, mint város, falu, család, stb. Gusti állította, hogy ezeket az eseményeket több (pl. kozmikus, biológiai, pszichikai és történelmi) tényező együttes hatása befolyásolja, és megalkotta a "szociális pluralizmus" törvényét. A független környezetek, amelyekre Gusti a társadalmat lebontja, az empirizmus iránti elkötelezettségére és a fő szociológiai kategóriákról való tudatlanságára utalnak. Megalapítója és irányítója volt a román falu életét feltáró monográfiai mozgalmaknak, amelyek a két világháború közötti időszakban hozzájárultak a román paraszti életforma, fogyasztás és kultúra magasabb szintű megismeréséhez (.)
Főbb művei: A háború szociológiája (1935) és A szociológia problémái (1940)".
    A fenti idézet egy, a világhálón talált román tudományos almanachból származik. Dimitrie Gusti 1880. február 13-án született Iaşi-ban, az akkor már egységes román királyság egyik legnépesebb városában, az egykori moldvai fejedelemség székhelyén. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1898-ban beiratkozik a iaşi-i egyetem bölcsészeti, jog- és államtudományi karára. Szülőföldjét hamar elhagyta, egy évvel később már a berlini egyetem hallgat filozófiát. Itt ismerkedik meg a társadalomtudományokkal, közelebbről a szociológiával. Ez utóbbi tudomány alapjait olyan neves előadóktól sajátítja el, mint Georg Simmel, Gustav von Schmoller és Wilhelm Dilthey. 
    Gusti egyetemi tanulmányainak kezdetén, kortársaihoz hasonlóan, még előszeretettel ingadozott a különböző társadalomtudományok között. 1900-tól a lipcsei egyetemen folytatja tanulmányait, ahol a kísérleti pszichológia atyjától, Wilhelm Wundtól sajátít el ismereteket. Ugyanitt jogfilozófiát és társadalom-gazdaságtant hallgat. Saját visszaemlékezései arra engednek következtetni, hogy nagyfokú szociológiai realizmusa - ami később a terepkutatásokban mutatkozott meg igazán - a lipcsében töltött évek alatt fejlődött ki, elsősorban Wundtnak és a társadalomgazdaságtant oktató Karl Büchernek köszönhetően. Ugyancsak nagy hatást gyakorolt rá Goethe is; Gusti a társadalomtudományok művelése mellett előszeretettel olvasott szépirodalmi műveket. 1904-ben Lipcsében elnyeri a doktori címet Egoizmus és altruizmus. A praktikus akarat szociológiai motivációjához című munkájával. Ekkor már világosan látszik, hogy az eleinte a diszciplínák között csapongó tudós meglelte az igazi tudományágat: a szociológiát.