Egyszer volt, hol nem volt egy idegen… - Az Apocalypto és az Avatar című filmek összehasonlító elemzése a kulturális idegenség mozgóképes ábrázolásának antropológiai szempontrendszere alapján

 Juhász Péter az Idegenfilm című írásában az Apocalypto (MelGibson, 2006) példáján keresztül emelte be a kulturális antropológia diszciplínáinak néhány alapvetését a filmelemzés folyamatába. Munkája során azt igazolta, hogy a múlt egy szeletét mozgókép segítségével bemutató alkotások idegenképének ábrázolási és értelmezői mechanizmusaiban egyaránt a nyugati felfogású reprezentációk és sémák érvényesülnek. Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ – az Avatar című film (James Cameron, 2009) példáján keresztül -, hogy hogyan érvényesülnek ezek a paradigmatikus alkotói és befogadói értelmezések egy olyan idegenkép esetében,melynek egykori vagy jelenlegi, vélt vagy valós létezésére vonatkozóan nincs se történelmi, se természettudományos, se vallásfilozófiai megalapozottsággal rendelkező bizonyíték. Véleményem szerint a filmipar tudományos-fantasztikus ágazata által teremtett idegen ábrázolásának folyamatát, akárcsak a vele szembeni nézői tevékenység attitűd- és viszonyrendszerét pontosan azok a prototípusok, sablonok és műveletminták határozzák meg, amelyek a nyugati kultúra ideológiai rendszerében rögzültek az ún. „fikciós, de realistaként tetszelgő" filmekben újrateremtett idegenekkel szemben. Azt szeretném tehát bizonyítani, hogy akulturális antropológia téziseire támaszkodó filmelemzés szempontjából teljességgel lényegtelen, hogy az idegenkép mögött kik rejtőznek: a maják, akiket Mel Gibson támasztott fel a közép-amerikai történelem porából, vagy a na'vik, akiket James Cameron álmodott a vászon-világ valóságába.