Helyi értékek az átmenetben (Régió és kultúra, avagy nemzetek utáni regionalizmus)Helyi értékek az átmenetben (Régió és kultúra, avagy nemzetek utáni regionalizmus)

 A régiókról szóló diskurzus lassan fél évszázados a nyugati tudományosságban. A térségi identitások kialakulása (majd kialakítása) után világosan elválaszthatóvá vált a regionalizálás mint államiasult stratégia és a regionalizmus mint civil társadalmi törekvés, vagy mint politikai kultúra-modell. A regionalitás mint új identitás épült be a politikai közgondolkodásba, gazdaságba, stratégiai tervezésbe, nagypolitikába és mikrotársadalmi érdekérvényesítésbe. Az Európai Unió által meghirdetett regionális stratégiák irányadóak, programosak lettek, ugyanakkor a társadalmi kurázsi megfogyatkozott, a politikai döntéshozók felszippantották a társadalmi energiákat, a társadalmak pedig szegényebbek lettek egy programos illúzióval, amit a térségi önszerveződés egy (a sok közül egy!) modellje jelenthetett volna számukra. Mit jelent a fogalomváltozás a politikai aktorok számára most, midőn a rendszerváltozások huszadik évfordulóján már ez az illúzió, a regionalizálódás is a „múlté" lett? Mire juthat még a helyi képviselet, mi marad a megtartott-megőrzött és a kiáramló-elorzott kurázsi mögött? Van-e még polgári törekvésekre szánható tartalék energia a helyi világokban, szubkultúrákban, s hogyan tudjuk ezt úgymond „munkára fogni"? Lehet-e még polgári engedetlenséget hirdetni és érvényesíteni az épülőfélben lévő polgári politikai mintázatban, midőn ez már nem csupán a regionális tagoltságot veszi alapjául, hanem hangsúlyosabban a szomszédságot, s nem az elkülönülést, a másság nehézkes eltűrését preferálja, hanem a kooperációt? Miképpen lett a politikai kultúra és a kulturális reprezentáció része a regionalizálódás, s mi maradt meg ebből az ezredforduló helyi társadalmai számára? Előadásom alapos euro-szkepticizmussal hangoltan ezeket a dimenziókat járja körül.

A teljes szöveg letöltése...