Az LSD kultusza - egy budapesti kulturális színpad krónikája Az LSD kultusza - egy budapesti kulturális színpad krónikája

1. Bevezetés

       Dolgozatom témája a városi drogfogyasztás, azon belül az LSD kultusza. Terepmunkámat 1993-96 között végeztem, ez az időszak egybeesik a 80-as évekre jellemző, "underground" drogfogyasztási szokások átalakulásával, s a nyugati típusú, üzleti-fogyasztói intézmény megjelenésével. A változás magában hordja a drog kulturális jelentésének, szimbólumainak megváltozását a társadalom egésze, és a drogfogyasztó kisebbség tekintetében egyaránt: a kábítószer a szocialista nyilvánosság titkolt, imperialista defektumából a megmaradt soványka közkonszenzus egyik legszilárdabb (tiltó) elemévé lett, míg a fogyasztás az elutasítás szociális-politikai-kulturális gesztusából stílus és életmódbeli választássá alakult. Egy olyan csoportot kívánok bemutatni, melynek önmeghatározása a jelenlegi nyilvánosság speciális tabu-komplexumához, a droghoz is kapcsolódik. A társadalmi érték- és attitűd-rendszer, a nyilvánosság drog- és drogos-képe több ponton is befolyásolja a drogfogyasztó szubkultúrák gyakorlatait, intézményeit, kriminalitását, szociális dimenzióit, sőt e két világ egymást tagadó-kizáró viszonya (ld. a tagadás, mint a posztindusztriális társadalom hárítómechanizmusa: Postel, 1992), s ebből fakadóan a tiltott világba történő "beavatottság" problematikája képezi az egész drogkomplexum velejét. 
       Terepmunkámmal lényegében a városi, populáris droghasználat gyakorlataiból emeltem ki egy olyan területet, mely (minthogy a drog szubjektív, élményszerű tapasztalása és a fogyasztók közötti kulturális-szimbolikus tér kölcsönhatása érdekelt) a nagyvárosi viszonyok között aránylag jól körvo-nalazódó csoportra, egy bizonyos drogfogyasztási trendre és az együttlét egy speciális formájára korlátozódott. Szemben eredeti szándékommal, általában drogfogyasztási mintákra kultúrakutatói-megfigyelői alapon nem lehet kultúra-analízist építeni, mivel annyira eltérő drogokhoz kapcsolódó gyakorlatok (szipuzás, heroin használat, party-drogok, stb.) tartoznak e mesterséges, jogi-társadalmi absztrakcióba (a kábítószer fogalmába), melyek a valóságban egymással igen laza viszonyban vannak: más csoportokat mozgatnak meg eltérő módon. Ezért igyekeztem olyan területet szakajtani magamnak, melyen belül egy bizonyos szintig összefüggések, általánosítások fogalmazhatóak meg, s melyhez speciális viselkedések és jelentések kapcsolódnak. Így körvo-nalazódott előttem a "terep", a Budapesten 1993 körül kibontakozó "dance-kultúra", s ezen belül az "acid-party" néven ismert underground (köznyelvi ejtéssel: undergrund) rendezvények világa, egy Bal-Y nevű csoport körül 1993-tól kialakult kulturális gyakorlat. Az új gyakorlatrendszer, a party-világ, nyugaton és itthon egyaránt éles váltást jelentett a városi-populáris kultúra korábbi formáihoz képest (pl. a nyolcvanas évek underground droghasználata), illetve a rendszerváltással párhuzamos generációváltást, s egy kitapintható, majd gyorsan növekvő szubkultúra létrejöttét eredményezte a techno-house party intézménye körül.
       Terepmunkám a kulturális elemzés szintjén ugyanakkor aligha volt értelmezhető megfelelő fogalmi keret nélkül (területemhez a legközelebb a deviancia-szociológia áll, mely viszont a kultúra megfigyelői-résztvevői alapú kérdésfeltevésétől idegenkedik), emiatt dolgozatom részben a drogfo-gyasztáshoz kapcsolódó kulturális-fogalmi környezet (drogszociológia, városantropológia, illetve a posztmodern leírások) bemutatásából és a terephez illeszkedő értelmezéséből áll, ezt követi a "sűrű leírás".

A teljes szöveg letöltése...