Rítus és nemzet a vajdasági magyar kisebbségi kultúra tükrébenRítus és nemzet a vajdasági magyar kisebbségi kultúra tükrében

„Otthon, az én hazámban, lassan tavaszodik, az akácok még egészen alszanak, a jegenyéknek éppen csak kipattant a szeme, és az új nádhajtások a füzek halvány barkái alatt bátortalanul szûkölnek a sárga fodrú pusztai tavakban."
(Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről)

Rítusokat, rítussorozatokat elemezve nem elégedhetünk meg a látható-hallható cselekmények puszta leírásával, hiszen egy közösség életében a rítus e társadalom kultúrájának élő „lenyomata", a közösség által birtokolt kognitív jelentések megjelenítője, összetartozásának és etnikus jellemzőinek reprezentációja is egyben. Kérdés, hogy melyek azok a tartalmak, amelyeket az adott rítus tudatosít résztvevői körében, hiszen egy iskolai ballagás, szilveszter éjszakája, vagy a húsvétvasárnapi istentisztelet más-más hangsúlyt ad a saját kultúrához való tartozás kifejeződéseinek is.

 Az általam vizsgált kultúrában, a vajdasági magyar társadalomban végzett kutatásaim során úgy láttam, e közösség rítusainak mindegyikében fellelhető „alapvető mozzanat" a saját kultúra biztonságos környezetének megjelenítése és átélhetősége a résztvevők számára.

Minden rítus e „tágabb jelentéstartalom" más-más dimenzióját hangsúlyozza, azaz a saját kultúra és etnicitás különböző oldalait, vetületeit teszi hozzáférhetővé.

A következő esettanulmányok a 2002. március 14-én és 15-én megtartott ünnepségekhez kötődnek, bemutatva, hogyan ünnepelték az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékét egy lokális vajdasági magyar mikrotársadalomban, Zentán és az egész vajdasági magyar társadalmat érintő integráló „központi" – ahogy itt nevezik – ünnepségen Bácskossuthfalván (Ó-Moravicán).

E két helyszín, a különböző rítussorozatok, a rítusoknak otthont adó terek, a szimbólumok használata, a rituális retorika, a közvetített üzenetek, a résztvevők interpretációi felteszik a kérdést: lehetnek-e eltérő jelentései lokális és regionális szinten nemzeti ünnepünknek? S ebből adódik a következő kérdés: a saját-etnikus-kisebbségi kultúra „mi" tudatában milyen szerepet tölt be a „nemzet" mint lokális és regionális etnikus társadalom „mögött álló" kulturális-kognitív valóság? Találkozik-e a „kisebbség" és a „nemzet" a közös történelmi emlékezetet ciklikusan „újjáélesztő" rítusok kapcsán, március 15-én? S ha találkozik e két „tartalom", a „kisebbség" számára hogyan fogalmazódik meg mindebben a „nemzet", illetve azon ország felé, amelyben szintén kisebbséget alkot? Egyáltalán, hogyan fogalmazódik meg e „kétirányú kisebbség" sajátossága, amely a határon túli magyar kultúrákat jellemzi? Többek között e kérdésekre keresi jelen tanulmány a válaszokat figyelmet fordítva arra, miként térnek el a fenti kérdésekre adott közösségi „válaszok" egy lokális közösség és egy regionális, interlokális rituális reprezentáció esetében.

A teljes szöveg letöltése...