Térhasználat és térérzékelés egy budapesti látássérült közösségbenTérhasználat és térérzékelés egy budapesti látássérült közösségben

Bevezetés

1. A témához való kapcsolatom

 Nagyon sokáig fejtörést okozott nekem, hogy milyen témát kutassak, milyen terepet válasszak. Sokáig nem tulajdonítottam elég figyelmet annak az egyszerű kulturális antropológiai alaptézisnek, amit Boglár Lajos tanár úr és később minden tanárom nagyon sokat hangoztatott: „A terep választ téged".

 Azt gondoltam, hogy nekem is valami külföldi témát kell keresnem, vagy ha hazai, akkor is etnikumokkal kapcsolatosat. Csak mostanában jöttem rá, hogy milyen hihetetlen jó terepem van és mekkora előnyt élvezek ezen a területen mindenkivel szemben. Helyzetemből adódóan (látássérült) nálam jobban résztvevő megfigyelője senki sem lehet egy vak csoportnak. Egy olyan csoportot választottam, amelynek már 3 éve én is tagja vagyok. A csoport-kohéziós erő a sport, vagyis a futás. Mivel a csoport magát egyszerűen csak „futós csoportnak" nevezi, így a továbbiakban én is ezt használom.

 A témát tudomásom szerint még senki nem dolgozta fel a vakok szempontjából. Nagyon sok szakirodalmat lehet olvasni, amit gyógypedagógusok és más terület szakértői írtak látássérültekről, de egyikük sem vakként tette mindezt. Különböző társadalomtudománnyal foglalkozó, illetve ilyen területen dolgozó emberek abba a hibába szoktak esni, hogy jelenségek, ismeretek, tapasztalatok, statisztikák alapján akarják megmondani, meghatározni, hogy annak az adott csoportnak mi a baja, mi a jó neki, mire van szüksége. Én úgy gondolom, hogy inkább kérdezzük meg a szerintünk a csoporthoz tartozó embereket mindezekről, próbáljuk megélni az ő életüket, helyzetüket. És akkor, csak akkor lehetünk objektív és résztvevő megfigyelői egy kulturális, társadalmi jelenségnek.

 Ez a dolgozat akcióantropológiai szempontból sem lenne rossz, mivel segítséget adhat a látóknak, hogy közlekedéskor mikor és hogy segítsenek egy nem látó embernek. De én inkább most városantropológiai megközelítésből fogom vizsgálni a témát. Én tehát ezt a dolgozatot nagyon fontosnak tartom mindenféle szempontból. Egyrészt a látóknak segítség, hogy nekünk mi a nehézség, másrészt így összefoglalva még nem került napvilágra a látássérültek térérzékelése, ezért más nem látónak is segítség lehet, hogy milyen szempontokat vegyen figyelembe.

 Nagyon fontosnak tartom, hogy a dolgozat egy kiragadott csoportról szól, ezért nem szabad általános érvényűnek tekinteni a dolgozatban megfogalmazódott teóriákat, problémákat, megoldásokat. Ezért senki nem használhatja fel ezen dolgozat tartalmát semmilyen formában az én beleegyezésem nélkül, kiragadott idézeteket sem, mert esetleg rossz értelmezés miatt más lesz a lényeg, mint ami valójában.

A teljes szöveg letöltése...