A nők és a hatalom - Interpretációk Ted C. Lewellen politikai antropológiájából

Egészen napjainkig a nők egyetemes politikai alárendeltsége a kulturális antropológia elfogadott alaptételei között volt számon tartva. Mint E. E. Evans-Pritchard (1965: 54) megjegyezte "a társadalmi intézmények szinte minden elképzelhető variációjában, mindegyikben, tekintet nélkül a társadalmi struktúrára, a férfiak vannak fölényben." Robin Fox (1967: 31) a férfiuralmat a rokonság csupán négy alapelvének egyikeként tekinti (a nők terhessége, a férfiak megtermékenyítő szerepe, és az incesztus elkerülése mellett). A kulturális univerzálék egy újabb keletű áttekintésében Donald Brown (1991: 91) kategorikusan állítja "a férfiak egyetemes dominanciáját a nyilvános-politikai küzdőtéren".
   Biztosan fennmarad úgy a közgondolkodásban, mint a humán tárgyakban és néhány társadalomtudományban (kivéve az antropológiát) egy ősi eredetű matriarchátus mítosza. E nézet egy XIX. századi meggyőződés továbbélése, amit legalaposabban J. J. Bachofen fejtett ki 1861-ben Das Mutterrecht c. művében, miszerint a mezőgazdaság nők által történő felfedezése az Anyaistennő egy kultuszát és hosszú ideig tartó nőuralmat idézett elő. Inkább klasszikus tanulmányokból, mint kultúrközi vizsgálatokból merítve Bachofen a női uralmat, mint a civilizáció egy valódi sarokkövét helyezi el, az első kiemelkedést a kulturálatlan anarchiából. Szerencsétlenségére nem bukkant elő bizonyíték a matriarchátus egy időszakára – vagy akár egy matriarchátusra is – vonatkozóan az etnográfiai vagy archeológiai feljegyzésekben (Webster 1975).
   A primitív matriarchátus mítosza gyakran kéz a kézben jár a férfi dominancia biológiai alapjának doktrínájával. (Ez elég különös, mivel a két meggyőződés kölcsönösen ellentmond egymásnak.) A biológiai, vagy újabban szociobiológiai perspektívából, a nők alárendeltsége elkerülhetetlen eredménye a kétmillió éves evolúciónak, ami – kire másra? – mint a Vadászó Férfira fókuszált. A nők túlságosan el voltak foglalva a szüléssel, és a családi tűzhely melegen tartásával a régi barlangban, hogysem sok dolguk akadt volna bármi olyan jelentőssel, mint amilyen a legalkalmasabb túlélése. A végeredménye mindeme fejlődésnek egy illedelmes és passzív nő lett, örökre kizárva a politikából fizikai alsóbbrendűsége és tesztoszteronhiánya következtében. Legfeljebb családi körben szerezhettek a nők hatalmat, mivel a nyilvános szféra kívül esett hatókörükön.
   Sok feminista szerint a férfiuralom iránti elfogultság inkább az antropológiában fennálló férfiuralom eredménye, mintsem valamiféle a nemben magában rejlő jellemzőé – annak a ténynek az ellenére, hogy az USA-ban a professzionális antropológusok első generációjának befolyással bíró kutatói közül sokan nők voltak. Többek közt Margaret Mead és Ruth Benedict fordított figyelmet a nemekre a biológiától a szocializációig, és bevezette a kulturális relativizmus fogalmát, mint az antropológia egy fő tételét. Mindamellett a nők hamarosan gyakorlatilag eltűntek mind az etnográfiákból, mind az elméletekből, amikben általában úgy kezelték őket, ha egyáltalán foglalkoztak velük, mint a férfiak tartozékait. Az antropológiáról, kultúrától való függetlenségre törekvése ellenére, kiderült, hogy ugyanúgy a nyugati kultúra mindent átható szexizmusának van alávetve, mint bármely más akadémikus diszciplína. A fő probléma, hogy revizionista kutatók az etnográfiai feljegyzésekben keresgélve, a nőkről való részletes információk szűkösségével találják szembe magukat. Ugyanez a mulasztás található a kézikönyvekben. Mint Sandra Morgen (1989: 10) megjegyzi "az uralkodó antropológiai megállapodás a nemekről nemcsak azokon a kézikönyveken és elméleteken keresztül mutatkozik meg, amelyek tárgyalják a nőket és/vagy a nemeket, hanem azokon keresztül is, amelyek jelentős mértékben elmulasztották tárgyalásukat. Kettő e hiány legfeltűnőbb példáiból az emberi evolúcióról és rétegződésről szóló tanításainkban, a hatalom és a politikai gazdaság." (Ennek a könyvnek az első kiadása pl. pusztán csak említést tesz a nőkről.)
   A feminista tudomány felbukkanása az utóbbi húsz évben megkérdőjelezte az antropológia sok alapvető feltevését, míg a feljegyzéseket új etnográfiai adatokkal segített kiegészíteni. Az anyagnak csak kis része nyíltan politikai, azaz kimondottan a csoportos döntéshozatallal, és a vezetéssel foglalkozó. Mégis egy tágabb értelemben legnagyobb része politikai, mivel a feministák uralkodó támadása mai napig a hatalom, különösen a nemek relatív hatalma terén folyik. Valóban egyetemes lenne a férfiuralom? Ha így áll a dolog, mik ennek az okai? Ha nem, hogyan alakult ki? Mi az a speciális kontextus, amely előmozdítja vagy ellene hat a nemi különbségeknek a státuszban és a hatalomban? Egyáltalán értelmes fogalom a férfiuralom?
   Mint a gondolkodás néhány forradalmában, a nemekről szóló antropológiai feltevések megkérdőjelezése összekeverte a tudományt és az ideológiát. Akár azt feltételezi valaki, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség univerzális, vagy nem az, akár valamiről úgy gondolja, hogy az okozza a férfiuralmat, mindegyik feltételezésnek mélyreható implikációi vannak arra nézve, hogyan észleli az a valaki a világot, hogyan változtatná meg a társadalmat. Mindeddig aligha található olyan pont, amelyben a feminista antropológusok egyetértenének. De egy fontos következtetés már világos: a nemeket nem lehet többé figyelmen kívül hagyni; tekintetbe kell venni "mint elemzési kategóriát – amely, mint a rassz, az etnicitás, az osztály vagy a kaszt, döntő tényezőként szolgál a társadalom hatalmi struktúrája és a csoportidentitás értelmezésében" (Morgen 1989: 8).
Néhány téma előtérbe került. Először az emberi evolúció Vadászó Férfi szempontú megközelítése kérdőjeleződött meg komolyan. Másodszor a nemek egyenlőtlenségének biológiai alátámasztását vonták kétségbe. Harmadszor az olyan fogalmak, mint a státusz vagy a férfiuralom, alapos vizsgálatnak lettek alávetve, s jóval nagyobb komplexitást mutattak ki, mint ahogy azt korábban feltételezték. Negyedszer a hatalomban mutatkozó nemi különbségek okait kutatták a létfenntartás, a tulajdonjog, a javak elosztása és hasonlók kultúrközi tanulmányaiban. Ötödször a férfiuralom történeti fejlődését tanulmányozta behatóan egy csoport marxista antropológus. Végül a kutatók egy Clifford Geertz által befolyásolt csoportja a nemek kulturális konstrukciójára fordította figyelmét – azaz a férfira és a nőre mint szimbólumokra, melyek a társadalom egész szimbólum struktúrájába illeszkednek bele.