Víz! Víz! Víz! /Ahol már nem a víz az úr/Víz! Víz! Víz! /Ahol már nem a víz az úr/

             Olcsó kis „tréfa", de nem kevésbé a hónapokig tartó reménytelen életkeresés életszerű hatását tükrözi, ahogyan a jövendő sivatagok egy- vagy kétpúpu „hajói" hátán leskelő felfedezők végre felkiálthatnak a homokrengetegből kiútat ígérő apró oázis láttán. Ott is, ahol korábban még a víz volt az úr, hömpölygő tenger vagy sodró fluvium, cseppenő kút vagy morgó zuhatag. Az ilyetén formált jövőkép nemcsak magazinok címoldalán díszelgő karikatúra immár, hanem a futurológusok életközeli víziója is. A száradások és áradások ciklusaira hajdan virágzó magaskultúrák épültek, manapság viszont a duzzasztóművek mint kilátók keltik a túlélés egyre haloványabb energia-reményét…
             Némiképpen flegmatikusnak tetsző, sőt kellőképpen publicisztikus felhangolásul nyugodtan írhatnánk összefoglaló közhelyként: már minden csapból vízproblémák folynak, s így kinyitni sem érdemes olyan sajtóterméket, újságot, könyvet, melyből érzékelhetően előcsobog az aggodalom, lesz-e, van-e, volt-e vízünk az élethez. Ha a véletlen úgy adja, vagy a legzúzósabb tudományos harcok olykori eredményei reményt keltően kecsegtetnek, s talán élet jeleit találhatják valamely bolygón, csillagon, naprendszerben, mert víz esélyére figyeltek föl… – akkor ez mint hír is címoldalon virulhat. Víz és vízhiány, víztartalék mint élet-esély, vízbirtoklás mint prespektivikus tőke, vízháborúk az ásványvíz-piacon, vízlelőhelyek a sivatagban, sziklák alatt és tengerfenéken… – egyszóval hiába „a víz az úr" sok helyütt, összességében kevés van, fogyóban van, tisztaságáért felelősséggel tartozunk, kereskedelme a hadászati stratégiák mögöttes célpontja, azaz bolygónk felületének java többségét kitevő vizek dacára is az emberiség aktuális gondjait reprezentáló témakörré vált maga a víz.
           Vérre menő ellentáborok küzdelme egy pohár vízért:Vízkonfliktusok. Ezt sugallja és foglalja össze a vérző címlapú kötet, melyet Glied Viktor szerkesztett olyasfajta tanulmányokból, melyek nem a sajtóhírek főcímsoraival, de épp oly zúzós szigorúsággal jelzik: belátható évtizedek alatt háromszorosára növekedhet ama 1,1 milliárd ember létszáma, akik már nem jutnak fogyasztható vízhez, „környezeti szűkösség" ugraszthatja össze Ázsiát és Amerikát, Afrikát és Európát, Kínát és Ausztráliát, vagy mindegyiket mindegyikkel, tetszőleges felállásban…, és bár még alig hihető, hogy 2025-re talán már bőszen kitör a víz-világháború, de a „hagyományos vízmenedzsment Indiában" épp oly aktivitást kezd mutatni, mint a „vízért vért" áldozó arab-izraeli tervezés, vagy a folyók mérgezését és tankerhajók borulását szankcionálni törekvő nemzetközi környezeti jogérvényesítés érdekkörei.

A teljes szöveg letöltése...