Európai? Összehasonlító? Kisebbségkutatás?

Előzetes jegyzetek az Európai? Összehasonlító? Kisebbségkutatás témaköréhez és előtörténetéhez

       A kérdőjelesre formált kötetcím kétségtelen kételyeket tükröz. Van-e, lehet-e egyáltalán európai szinten összehasonlításra merészkedő elméleti kutatás a kisebbségekről, s ha van, mégis miért nincs?
       A válasz részbeni vállalására az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások (Köz)alapítványától kapott pályázati támogatás révén juthattunk volna el. Ha eljuthattunk volna. A volna itt kulcsszó, mert a megkezdett kutatások és az ezekből származó ismeretek összegzésének még korántsem jött el az ideje. Felmérni, összegezni, egybevetni talán már lehetne, hisz Európában mintegy 25 éve jelennek meg összegző művek… – de valóban érvényeset mondani aligha lehet „úgy általában" az európai kisebbségekről (vagy ha lehet is, nemigen érdemes). S ha kiválasztjuk a kelet-európai rendszerváltások folyamatában nyilvánossághoz jutó vagy témává vált kisebbségi léthelyzeteket, akkor specifikus metszetet kapunk ugyan, de az összehasonlításhoz elemi szinten szükséges azonos kutatási feltételek, azonos feltártság, egyező feldolgozottság, ugyanolyan reprezentáltság kritériumainak még aligha tudunk megfelelni. Ha pedig szétnézünk Európában, s mégoly gazdag kisebbségi szakirodalmat találunk akár az Interneten is, az itt-ott elkészült kutatások más léptékűek, más horizontúak, más célúak és más-más megrendelőt szolgálóak, vagyis ismét csak nem összehasonlíthatók.
       Az alábbi tanulmányok ugyancsak felkérésre, sőt felbérelés nyomán születtek, azonban a megbízó „várakozásának" nem feleltek meg, így csak fele részükért (vajon melyik feléért?) fizette meg a feltáró munkában részt vevők fáradozásait. Ezért e dolgozatokat (különvéleményünk további fenntartásával és kutatói szuverenitásunk öntudatával) adjuk közre, nem várva és kérve a máskéntgondolás elfogadását. A szövegek témakörökként is öt-hat alapkutatás anyagából álltak össze, s ilyen formájú kompilációjuk a szerkesztő-szerző-kutatásvezető műve – aki azonban illő tisztelettel adózik e helyütt is mindazon kollégáinak, akik az összegzés vagy témakutatás elvégzéséhez rendelkezésre álló 3-5 hét alatt megtették, amit megtehettek. Köszönet illeti ezért Bagi Andrea, D.Lőrincz József, Fosztó László, Hajnal Virág, Koszta Nagy István, Mirnics Károly, Orbán Sándor, Papp Z. Attila, Pozsár Beáta, Prónai Csaba, Sághy Erna, Szuhay Péter kutatókat, valamint Törzsök Erikát, aki a kutatói véleményszabadság nevében eredményeinket pártolólag fogadta.
       A politikai „megrendelő" eredetileg nem kiterjedt kutatási jelentést kért, hanem rövid áttekintő, összehasonlító esettanulmányt, még rövidebb „operatív" kiegészítéssel. A cél egy-egy problematika rövid felvázolása lett volna, melyből még rövidebb szemlézést formáltak volna, hogy egy-másfél oldalon majd operatív javaslatként kerülhessen mindez a parlamenti képviselők és tanácsadóik asztalára, „no name" anyagként. A tudományos szándék azonban nem teszi lehetővé a praktikus fölhasználást élő emberi csoportok esetében – így ez írások nem is felelhettek meg a gyakorlati célnak.
       Azóta (1998) évek teltek el, a kisebbségi állapotok megmaradtak (erről a legutóbbi bizonyságként lásd a Kisebbségkutatás 2002/2. számában közölt konferencia-előadásokat), részben javultak, részben romlottak is. Az összehasonlító elemzések összehasonlítás nélkül, érdemi kritika nélkül, visszhang, visszajelzés és visszahatás nélkül maradtak. Közreadásukkal annyi az alap-cél, hogy a történő történelem múló idejében forrásműként maradjanak meg a jövendő korok összehasonlító történészei és kisebbségkutatói számára. Részben annak tanúságául is, hogy a társadalomkutatás és a politikacsinálási gyakorlat gyakorta nélkülözni látszik azt a harmóniát, amelynek többszörösére van szükség a kisebbségi léthelyzetek mindennapi elviselése, megértése vagy megváltoztatása esetén.

                                                                                                                                                   A.Gergely András