Etnikai-antropológiai kutatásmódszertan - Válogatott tanulmányok I.

1990 őszén az ELTE Bölcsészettudományi Karán önálló programként Magyarországon először - a tudományág egyetemes megjelenése után mintegy száz évvel - megindult a kulturális antropológia /vagy etnológia/ oktatása. Az újonnan megjelent tudományág természetszerűleg helyet keresett magának a magyar tudományok palettáján. A kulturális antropológiának magyarországi születési pillanatától nem voltak identifikációs problémái. Pontosan tudta, hol helyzekedik el, mivel és hogyan kell foglalkoznia. Olyan kutatók tették fel életüket erre a tudományágra, akik soha nem foglalkoztak mással, mint etnológiával, mint Boglár Lajos, vagy külföldre mentek antropológusi diplomát szerezni, mint Borsányi László. Akadtak támogatóik is. Hofer Tamás, Ecsedy Csaba, Sárkány Mihály, Niedermüller Péter, Vargyas Gábor, Kunt Ernő a néprajz felől érkeztek olyan elméleti felkészültséggel, szaktudással vagy terepgyakorlattal, amely nem kérdőjelezhette meg kulturális antropológusi elhivatottságukat.
            Ennek ellenére a kulturális antropológiának komoly küzdelmeket kellett vívnia azért az elismerésért, hogy önálló tudomány és ne a néprajz része legyen. A magyarországi néprajz képviselői ugyanis maguknak vindikálták a jogot, hogy a kulturális antropológiát, amit a világ egyszerűen csak antropológiának nevez, bekebelezzék, magukat az antropológia letéteményeseinek tekintsék.
            E dolgozat 1991-ben, a legnagyobb csatározások közepette íródott azzal a szándékkal, hogy bebizonyítsa: antropológia és néprajz nem ugyanaz, és nem keverhető össze, sőt két egymástól nagyon is különböző két tudományág. Egyfelől. Másfelől azonban nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a két tudományág között mégiscsak létrejöjjön valamiféle egységesülés azzal a feltétellel, ha a magyarországi néprajz lényegileg alakul át. Amire a dolgozat írásának idején a tudományág egészét tekintve nem látszott semmiféle szándék.
            Időközben létrejött az ELTÉ-n a kulturális antropológia szak, s 1993-ben Miskolcon is megkezdődött az oktatás. 1997-ig 18 magyar kulturális antropológus végzett és 1966-ban végre megalakult a Magyar Kulturális Antropológusok Társasága is.
            1991-ben a néprajz és antropológia párharca nem sok jóval kecsegtetett. Akkor azt írtam: "Napjaink politikai, társadalmi közgondolkodásának tendenciáit figyelve szem- és fültanúi lehetünk a nép-nemzeti frazeológia újjáéledésének, s a politika jövőképe a múltat állítja elénk. Szívós, kitartó munkára és harcra lesz még szükség, amíg elmondhatjuk: győztünk". 
            Tulajdonképpen győztünk. Sőt, úgy látom 6 év után elérkezett a számadás, az értékelés, az önkritika  ideje is.
            De lássuk, miért is alakulhatott ki az a vélemény, miszerint a két tudomány elkülöníthető és elkülönítendő, és mik voltak az okai a létért való küzdelemnek.