A yorubák: városi nép?A yorubák: városi nép?

           A huszadik századi Nigéria gazdasági fejlődése létrehozta a maga új városait, siettetve az utóbbi időkben érkezett emigrálókat vidékről, illetve a törzsi területekről. Ahogy Enugu az adminisztrációs főváros és a keleti régió szénbányászati központja, Kaduna az északi régió fővárosa, Sapele pedig a modern fűrészlemezgyártásban vezet, és még sok más hasonló van. De a jelentős ősi nigériai városok száma is egyenlő: az olyan hausza városokat, mint Kanot, Zariat és Katsinat már az arab utazók leírták; Benin pedig bámulatba ejtette az első idelátogató portugálokat a 15. század végén (amikor is már minden valószínűség szerint két évszázada fenállt). A portugálok is megemlítik a yoruba városokat, és bár nincs hiteles feljegyzésünk ottani látogatásaikról, az orális tanúságok szerint jókora városok létezését feltételezzük már legalább a 12-13. században, vagy talán még korábban. (Bascom, 1955, 1959)
           Amint az ismeretes, ezek a városok jelenleg és a 19. század középső pre-koloniális időszakában, nem egyedüli típusok. A hausza városok a jelentős méretű királyság fővárosai, amelyek népessége ma 250 000 főtől akár 4 millióig is terjedhet; ezek piacközpontok kiszolgálva királyságaik túlsúlyban levő vidéki hátországait. Egy fulani arisztokrácia által uralva ezen városoknak sok közös vonása van a középkori európai városokkal. A yoruba városok ellenben jóval nagyobbak. Ibadannnak ma már több mint egymilliós a lakossága, három városé pedig meghaladja a 100 000 –et is, és több másiké valamivel kevesebb. A yoruba királyságok fővárosainak lakossága a múltban valószínűleg nem volt több 50 000-nél. De a 19. század elején a civil háborúk és a fulani támadások területeik északi szavannáin sok várost elpusztítottak, alakosságot délre szorítva és növelve az esőerdők szélein levő települések lakosainak számát. Ezen a területen, amit ma Ibadan tarománynak neveznek, a népesség 60%-a él városokban 20.000-nél is nagyobb populációkban. A Nyugat-Afrika ezen részén levő városok eredete vitatott. Falaik és településeik, illetve a közeli sziklás csúcsok védekezés szükségességét sugallják. A szájhagyomány pedig azt a látszatot kelti, hogy fejlődésük politikai változásnak tulajdonítható következve az emigránsok politikai dominanciájából, valószínűleg egy évezreddel ezelőtt. Bár az egyes városoknak megvoltak a maguk viszontagságai, soknak több évszázadon átívelő, folyamatos történelme van: ezek nem feltétlenül átmeneti jelenségek. (P.C. Lloyd, 1960; Lloyd, Mabogunje és Awe, 1967; Mabogunje, 1968; Krapf-Askari, 1969; Wheatley, 1970).

A teljes szöveg letöltése...